Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Az egymást szorult anyagi helyzetükben kisegítő, de egyaránt deficites pénzügyi mérlegű nemesek mellett voltak valóban tőkeerős középbirtokosok, akik nem baráti szívességből, hanem üzletszerűen foglalkoztak tőkekihelyezéssel. Mivel a hitelnyújtás motívumai mások voltak, elvétve találkozunk nevükkel az eladósodott, csőd felé bukdácsoló birtokosok hitelezői között. Ügyfeleik között kizárólag abszolút hitelképes nagybirtokkal rendelkező köznemeseket, arisztokratákat találunk. Mivel a visszafizetést illetően aggályok nem merültek fel, így gyakran nem is került sor a kölcsönök betáblázására sem. Első helyre kívánkozik Gindly Antal és fia Rudolf. 1848-ig 183 650 pft-ot és 5250 aranyat adtak kölcsön. Ügyfeleik között szerepelt gr. Festetics Rudolf 13 450 pft-tal és 500 arannyal, gr. Festetics Sándor (18 200 pft, 400 arany), Csapó Dániel (26 700 pft, 100 arany), Bezerédj István (30100 pft), Dőry Milkós (29 800 pft, 750 arany), valamennyi elsőrangú adós. A hitelképességre oly kényesen ügyeltek, hogy még a nagybirtokkal rendelkező, de költekező életmódot folytató rokonnak, Kiss Pálnak sem adtak kölcsön.

165 Gindly Antal nevét nem visszhangozták megye- és országgyűlések, de hogy mégis jelentékeny alakja volt korának, bizonyítja, hogy az egész Dunántúlon keresték kölcsöneit, Havas József pedig a bukott szabadságharc után neki ajánlotta fel a reformkor egyik nagy gazdasági vállalkozása, a pesti cukorgyár teljes részvénypakettjét. További jelentős hitelező volt Vizsolyi János, aki 1810-ben 60000 Ft, 1819ben 23 000 vft kölcsönt adott gr. Esterházy Károlynak, gr. Apponyi Antalnak pedig 12120 pft-ot 1840-ben. Esterházy más birtokosoktól is jelentős hiteleket vett fel: Pauer Mihálytól 1810-ben 50 000 Ft-ot, Bezerédj Antal tömegétől 1815-ben 39150 vft-ot. Bezerédj Antal, illetve halála után hagyatékának gondnoka legalább 117 768 Ft kölcsönt helyezett ki. Hajós Sámuel 1838-ban kelt végrendeletében 26000 pft kölcsönadott tőkéről beszél. Míg a középbirtokosok közül számosan és jelentős értékben nyújtottak kölcsönöket az arisztokráciának, arisztokratát alig találunk a középbirtokosok hitelezői között. Gróf Aichelburg Ferenc összesen 43 000 pft, gr. Festetics Sándor 51000 pft hitelt nyújtott. Mindkét összeg mindössze három-három nagyösszegű kölcsönből adódott. A hitelnyújtók harmadik jelentős csoportját a zsidó kereskedők képezik. Általában kis s többnyire nem kerek összegeket kölcsönöztek, ez arra utal, hogy nagyrésze áruhitel lehetett. A számtalan apró tétel együttes értéke ritkán érte el a 10 000 pft-ot. Kiemelkedik közülük néhány hitelező, aki ezer forintos nagyságrendben is adott kölcsön, s hiteleik együttes összege 10 000 pft fölött van: Spiczer Ezékiel 52132 pft, Baumgartner 27 300 pft, Adler 26 672 pft, Hirschfeld Lipót 14 015 pft, Berger Dávid 12 230 pft. Ők mint hitelnyújtók már a nemesi és alapítványi kölcsönökkel mérhetők, de az általuk nyújtott kölcsönök együttes értéke, azaz tőkeerejük még elmarad tőlük. Bár elvétve, de a bécsi bankárok is hiteleztek tolnai középbirtokosoknak. A Bécsben hivatalnokoskodó Kiss Pál Sinától szerzett kölcsönt apósa, Csapó Dániel számára. Sina hajlandóságában Csapó hitelképessége mellett nyilván a személyes ismeretség is szerepet játszhatott, Sináé volt ugyanis a simontornyai uradalom. A három fő hitelforrás nagy hitelezői által nyújtott kölcsönök együttes értéke sem közelíti meg a középbirtokos nemességre betáblázott adósság mennyiségét. 37