Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Ez arra vall, hogy a hitelek döntő hányadát nem hitelintézetek (a pécsi és szekszárdi takarékpénztár által nyújtott hitel együttes értéke csupán 40 000 pft volt), és nem hitelnyújtással hivatásszerűen foglalkozó magánszemélyek, alapítványok, hanem alkalmilag, kis összegekben kölcsönző emberek adták. Ezekből a tételekből álltak össze azok a milliók, amelyek a be- és kitáblázási jegyzőkönyv tanúsága szerint a középbirtokot terhelték. Hitelfelvétel Tolna megyében 1800-ban, a gazdasági konjunktúrával és az inflációval megélénkülő pénzmozgások időszakában kezdték el a be- és kitáblázások jegyzőkönyvének vezetését. Bár számos okból nem tekinthető autentikus forrásnak, a kutatók egyéb összefoglaló adatok hiányában ennek alapján kísérlik meg a kölcsönforgalom rekonstruálását. A betáblázások nem tartalmazzák a teljes kölcsönmennyiséget. Egy hitelképes, a kamatokat pontosan fizető, tőkét törlesztő adósra nem táblázták be tartozásait. Kiss Pál 1833-ban azzal fenyegette meg adósát, gr. Zichy Domonkost, hogy ha nem fizeti pontosan a kamatokat, betábláztatja adósságát.

166 Csapó Dániel nagy összegű hiteleket vett fel az 1820-30-as években birtokvásárlás céljából, melyeknek nyoma sincs a betáblázási jegyzőkönyvekben. Ha tehát megrendült az adós hitele, a megriadt hitelezők egyszerre betábláztatták évekre, sőt évtizedekre visszamenően követeléseiket. Más esetekben a betáblázásra csupán a követelés érvényesítésekor került sor.

167 Tolna megye betáblázási jegyzőkönyvében a 18. század közepéről származó követeléseket is bejegyezte. A bejegyzés dátuma azonos a kitáblázáséval. Zavarja a hitelforgalom megítélését az is, hogy a kölcsönök nem mindig jelentettek valóságos pénzmozgásokat. Gyakran került sor pl. osztályrészek megváltási terheinek betáblázására.

168 Ugyanakkor a valóságos pénzforgalom is félrevezető lehet a viszonyok reális mérlegelése szempontjából. Mivel a hitelező az esetek nagyobb részében egyúttal adós is, így csak a tartozik-követel oldal összevetésével alkothatunk képet pénzügyi helyzetéről. A pénzügyi mérleg pedig még mindig nem mond semmit a birtokviszonyok ismerete nélkül. Számos esetben a nagy összegű adósságok mögött birtokvásárlások, beruházások rejlenek, amelyek jövedelme fedezetet nyújt a felvett hitel és kamatai törlesztésére, míg mások követelése mögött az eladott birtok vételárának hátraléka áll. Egy birtokos eladósodottságát nem lehet pusztán adósságai összegével, birtoka nagyságának, értékénekjövedelmének figyelmen kívül hagyásával jellemezni, azaz a hitel- és birtokviszonyok reálisan csak együttesen vizsgálhatók. Ennek lehetőségei pedig telekkönyv hiányában korlátozottak. A Tolna megyei középbirtokos családok eladósodása a be- és kitáblázási jegyzőkönyvek alapján (1800-1849) -, 1JtJ j" i betáblázás kitáblázás ,, , c

' Család időszak fî f adósság pit Bartal 1837-1839 51766 51766 Benrieder 38