Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

két a fémpénzzel szemben, végül 1817-ben az ezüstforint értékének 2/5 részénél stabilizálódott.

158 A gyorsan inflálódó papírpénz lehetővé tette, hogy az adósok könnyűszerrel megszabaduljanak terheiktől, csupán az 181 l-es devalválás után számították át az 1797 utáni tartozás névértékét - a diszázsiót figyelembe véve - ezüstpénzre. Az a körülmény, hogy a betáblázási jegyzőkönyv 1797-1817 között nem jelölte meg, milyen pénznemben történt a hitelfelvétel, nem teszi lehetővé a hitelnyújtások valóságos értékének kiszámítását. Figyelemre méltó, hogy Tolna megyében az 1820-as években még a váltóforintban adott kölcsönök domináltak, az 1840-es évekre a pengőforintban adott hitelek váltak uralkodóvá. Kivételt csupán az árvapénztárak, kereskedők, iparosok kis összegű hitelei képeztek. A hiteléletnek intézményes szervezetei lényegében csak az 1840-es években kezdtek kialakulni. Hitelnyújtással addig magánszemélyek, alapítványok, egyéb intézmények foglalkoztak. Egyik legfőbb hitelformaként - a terményelőlegeknél már érintett - terménykereskedő réteg szolgált. Pl. a Podmaniczky család házibankára a bécsi nagykereskedő, Figdor volt, aki a gyapjút vásárolta tőlük.

159 A zsidó üzletemberek a terménykereskedelemhez hasonlóan a hitelezésben is előretörtek. A nagy pesti kereskedőházak közül 18-an váltó- és banküzlettel is foglalkoztak.

160 Mellettük - bár némileg háttérbe szorultan - de továbbra is jelentős szerepet játszottak a különféle egyházi és világi alapítványok, maga az egyház és papjai, ügyvédek.

161 Somogy megyében 1812-ig a nemesség volt a hitelek legfőbb kitermelője s egyben fogyasztója is. Ezen belül a középbirtokos nemesség területi arányát meghaladó mértékben bocsátott ki kölcsönöket. Tevékenységében vállalkozói elemek is megjelentek, s eszközül használta megyén belüli befolyása, pozíciói megerősítésére.

162 A reformkori Biharban is a nemesség vezetett a kölcsönök nyújtásában. Jelentős szerepe volt az intézmények - azon belül a helytartótanács kezelésében lévő Országos Alapítványi Pénztár - kölcsöneinek. Az egyház által nyújtott hosszú lejáratú hitelek jövedelmének tőkésítésén túl a konzervatív politikai erők támogatását is szolgálták. Ungárral ellentétben Varga úgy véli, hogy a külföldi tőke nem működött közre a magyarországi hitelnyújtásban.

163 Hitelezők A Tolna megyei középbirtokosság hitelezői lényegében ugyanebből a körből kerültek ki.

164 Igen jelentős összegeket kölcsönöztek a különféle alapítványok és az egyház. A simontornyai uradalmat birtokló, a 19. század elejére kihaló, németalföldi eredetű Styrum-Lymburg család által a megye szegényebb nemessége támogatására létesített alapítvány tőkéjéből 147229 pft hitelt kaptak a megyebeli középbirtokos nemesek. A Styrum-Lymburg alapítvány a vezető vármegyei családok kezelésében amolyan házipénztár volt, amely nagyon megértően viseltetett a szorult helyzetbe került rangbéli családokkal szemben. Alkalmasint a kamatfizetést sem vették túlságosan komolyan, hajlandóak voltak a hátralékok ismételt tőkésítésére is. A pécsi egyházmegye különféle pénztáraiból 67 762 pft kölcsönt vettek 35