Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Az áttörés az 1839-40-es országgyűlésen következett be. Eltörölték a som­másan érvényesíthető követelések felső határát. A váltótörvény rést ütött a neme­si kiváltságon. Senkit sem köteleztek a váltókötelezettség vállalására, de ha meg­tette, nem vonhatta ki magát a váltótörvényszék hatásköre alól. A váltótörvény­szék pedig figyelmen kívül hagyta az ősiségét a követelések érvényesítésekor. 148 A váltótörvény megkönnyítette a hitelfelvételt, s ezzel hozzájárult a nemesi családok gyors eladósodásához, ugyanakkor rövid lejáratú, magas kamatú váltokölcsönök nem voltak alkalmasak a mezőgazdaság tőkeszükségletének fedezésére. A terve­zett földhitelintézet pedig 1848-ig nem valósult meg. A hitelnyújtás jogi szabályozása kihatással volt a kölcsönök formájára is. Zálogkölcsönök nyújtására, melynél az adós átengedi birtokát a hitelezőnek, ritkán került sor, mivel az a rokonok hozzájárulását is igényelte. A folyókölcsö­nöknél a gondot a hitel fedezete jelentette. A jelzálogkölcsön fejlődését az ősiség akadályozta, amely korlátozta a birtok gazdájának tulajdonjogát. 149 Ezért azután zálogolható érték mellett gyakran szerepelt kezes is biztosítékként. 150 Főurak éltek az emisszionális kölcsönnel, amelynél főkötelezvényt adtak a hite­lező banknak, az pedig részkötelezvények formájában kihelyezte a nagy­közönségnek. 151 Az ún. auszugális kölcsön fiktív áruhitel, amelynek előnye az volt, hogy nem fenyegette a hitelezőt az uzsora vádja. 152 A váltokölcsönök for­galma 1840 után nőtt meg ugrásszerűen. 153 Biharban a nemtelenek - bérlők, ke­reskedők - által nyújtott hitelek 60%-a terményelőleg volt, amely nyerészkedésre adott lehetőséget a terményfelvásárlónak. Ezt a hitelformát azonban elsősorban a kisebb, értékesítési nehézségekkel, pénzzavarral küzdő birtokosok vették igénybe. 154 A hitelnyújtás jogi bizonytalanságai a törvényesen maximált 6%-nál ma­gasabb kamatokat eredményeztek. Széchenyi István felismerve hiábavalóságát, élesen ellenezte a kamatláb törvény útján való meghatározását. Helyette bizto­sítékokat igényelt a hitelező számára. 155 Ennek hiányában azonban virágzott az uzsora. A valóságos kamatlábnak - éppen illegális jellege miatt - nehéz nyomára jutni. Tóth Tibor 9-12%-ra teszi a 18/19. század fordulóján, ami a termelés ala­csony hozama mellett a termelőerők kiuzsorázásához vezethetett. 156 Varga János szerint az egyháztól 5%-os kamatra kapott pénzt az uzsorások 20%-os kamatra adták tovább. Szélsőséges helyzetben a kamat még ennél is magasabb lehetett. A Sopron megyei Szilsárkányban élő Jeszenszky Istvánnak éppen a márciusi forra­dalom napjaiban mondták fel egy tartozását. Készpénze nem lévén, az uzsorások 40-50% kamatért kínáltak számára kölcsönt, hogy átmeneti pénzzavarától megmenekülhessen. Ez vezetett végül 1848. március 18-án a moratórium elrende­léséhez. 157 A hitelügyet bonyolította a pénznemek kérdése és az infláció is. Papírpénzt Mária Terézia már a XVIII. század derekán bocsáttatott ki. Fedezetéül elvben ne­mesfém szolgált. A francia háború költségeinek fedezésére azután működésbe lé­pett a bankóprés, melynek következtében egyre növekvő diszázsió alakult ki a fém és a papírpénz között, 181 l-ben a papírpénz az ezüstpénznek már csak 12%-át érte. 1811-ben azután uralkodói pátens a bankócédulákat névértékük 1/5 részére deval­válta, és váltójegyekre cserélte be. Azonban az új váltóforint sem tudta tartani érté­34

Next

/
Thumbnails
Contents