Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
egy részt az adósságból az ősi jószágra, hogy a leánytestvéreknek is jusson valamelyes örökség. Felajánlottak nekik 2000-2000 pft-ot, amelyet azonban csak 1841ben, tehát több mint egy évtized múlva kaptak kézhez, addig csupán a kamatait élvezték. A három hajadon testvérüknek évi 120 pft-ot ajánlottak férjhezmenéséig leánytartás fejében, ezen felül azonban sem lakást, sem ellátást nem kaphattak. Ez az összeg a 2000 pft kamataival sem biztosított „úri" megélhetést, ezért már férjnél lévő nővérükhöz, Karolinához költöztek. Házasságkötésük esetére 400 pft-ot ígértek minden leánynak. Karolina, aki unokatestvéréhez, Dőry Sándorhoz ment feleségül, szüleitől nem kapott kiházasítást, ezért öt év alatt fizetendő 500 pft-tal kárpótolták. Bár a leánytestvérek jelentősen megrövidültek, az adósságok letisztazasa, a leánytestvérek követelésének kielégítése érdekében Dőry Vince és Károly kénytelen volt végül az örökölt birtok egy részét eladni. 118 Jelentős adósságba verte magát Dőry György is, hogy az osztályegyezség szerint testvérének, Nagy Sándorné szül. Dőry Katalinnak még járó 12 000 vft-ot kifizethesse. 119 A család fiatalabb ágának alapítója Dőry Ádám 1792-ben végrendelkezett. Öt lányára 20-20 ezer forintot hagyott, tízszeresét annak, amit Dőry P. Ferenc lányai örököltek egy nemzedékkel később. E példán is jól érzékelhető a nemzedékváltáskor bekövetkező vagyoni osztódás mértéke. Dőry Ádám első feleségétől származó leányainak kevesebbet juttatott, mint a másodiktól származóknak. Indoklása szerint első felesége Zeke Borbála néhány ékszeren és ruhán kívül semmit nem hozott a házasságba. 120 Dőry Ádám legifjabb fia, Pál még apja életében meghalt. Az időközben felnőtt gyerekek - Miklós, Jusztina, Erzsébet - között a lányok gyámatyja, Gindly Antal hajtotta végre a vagyonfelosztást. A Tolna megyei jószág - a teljes Dőry birtok 1/4 része - Miklós birtokába került. A Sopron megyei Vágón lévő jószágból a leányág is egyenlő arányban örökölt. Az oldalági örökösödéssel Miklós tulajdonába került birtokokat terhelő adósságokat egyedül ő vállalta, de az anyai adósságok a három testvér között oszlottak meg. A kintlévő tőkéken szintén hárman osztoztak. A tőkéből hiányzó összegeket gazdasági felszerelésekbe, épületekbe fektették, ezekből is járt a leányok része. A fegyverek, könyvek a férfiágat illették, az ékszerek - két egyenlő részre osztva a leányágat. Az ezüstöt, fehérneműt, ágyneműt anyjuk már életében szétosztotta közöttük. Miklós szállásképpen 3 szobát biztosított leánytestvéreinek szabad téli fűtéssel, s szobalányaikkal együtt gondoskodott élelmezésükről is. Az ismertetett végleges szerződés és a lányok gyámatyja, Gindly Antal által készített tervezet között néhány lényeges pontban eltérés mutatkozik. Nagyanyjuk, Polónyi Klára által örökül hagyott 5000 Ft-ot (a tervezet szerint 10 000 Ft tőkét) csak Miklós örökölte, holott erre Jusztina és Erzsébet is igényt tartott. Nem esik szó a végleges szerződésben arról az ellátáson felüli évi 500-500 pft támogatásról, melyet Miklós fizetne a lányok férjhezmeneteléig, valamint a kiházasításra fizetendő 2500 pft-ról sem. Dőry Jusztina és Erzsébet így is tekintélyes örökség birtokába jutott. Amikor Erzsébet 1830-ban Dőry Gáborhoz feleségül ment, hozománya 32 000 pft tőkéből, gyöngyök, drágaságok, házi, agyi, konyhai szerek tömegéből állt. 121 27
