Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Kápolnay Antal halálakor négy kiskorú gyermeket hagyott hátra. A három fiú örökölte a kápolnai birtokot. A cikói, majosi zálogos jobbágyok, a kápolnai pusztán eszközölt beruházások, az apai tőkék szerzeménynek számítottak, ezért ezekből leánya Rozália is részesedett. Öröksége fejében apja 50000 vft-ot hagyott rá. Férjhezmenetelekor további 5000 vft-ot kapott hozományra. A pénzt férje azonban csak akkor kaphatta meg, ha gyermekük születne, addig csupán kamatait élvezhették, a tőke a fiútestvérek kezelésében maradt. A gyámok megegyezése alapján további évi 200 pft-ot folyósítottak számára leánytartás fejében. Mivel a tőke kamatai és a leánytartás összege magasabb volt a Pozsonyban apácáknál nevelkedő Rozália nevelési költségeinél, így a tőke szakadatlanul szaporodott, s 1834-ben már elérte az 59280 vft-ot.

122 Ugyancsak a család férfiágát illette a Jeszenszkyek csibráki és murgai birtoka is. Jeszenszky Sándor, Károly, János 1855-ben kénytelen volt eladni eladósodás miatt apai örökségét, a murgai és csibráki részjószágot. Az eladósodás egyik fő okaként a leánytestvérekkel kötött osztályos egyezséget, és ennek nyomán hajadon jussuk kifizetését jelölték meg.

123 Összességében tehát a férfiági öröklés lassította ugyan a birtokaprózódás folyamatát, de feltartóztatni nem tudta. Ugyanakkor a leánytestvérek örökségének készpénzben történő kifizetése birtokukat amúgyis súlyos adóssággal öröklő férfiörökösök számára csaknem megoldhatatlan feladatot jelentett. Ehhez társult a férfiágon osztódó birtokon az önálló gazdaságok kialakításának, a saját lakóhely megteremtésének költsége. A birtok jövedelmének nagy részét felemésztő kamatterhek tőkét vontak el a gazdaságtól, veszélyeztették a megélhetést, ezért számosan a birtok egy részének eladására szánták rá magukat. A családi birtokállománycsökkenést tehát ezen az úton sem lehetett megakadályozni. A birtokot átvevő örökös anyagi terheit az özvegyi tartás is fokozta. Kiskorú örökös esetén gyakran maga az özvegy volt a gyám és vele a birtok kezelője. Az özvegyijog lehetővé tette, hogy haszonélvezet formájában akár évtizedekig birtokolja gyermekei vagy az oldalági örökösök vagyonát, gyámság alatt tartva felnőtt gyermekeit, a vagyon nőági rokonoknak való átjátszásával megrövidítve a jogos örökösöket.

1233 Mint példáinkból kitűnik, Tolna megyében ez a gyakorlat nem érvényesült. A nagykorúvá lett örökös átvehette örökségét. Az özvegy vagy apanázst, vagy annak értékében a birtok egy részét kapta meg életfogytiglan használatra. Dőry Pál korai halála után özvegye Tallián Krisztina évtizedeken át, egészen 1827-ig kormányozta a birtokot, csak röviddel halála előtt adta át az örökösnek, Miklósnak.

124 Bonyolultabb volt a helyzet özv. Dőry Mihályné szül. Gyömörey Anna esetében. Férjének első feleségétől Jeszenszky Máriától már volt két gyermeke. Amikor Dőry Mihály 1817-ben meghalt, első házasságából született fia Sándor már nagykorú volt. Az özvegy azt szerette volna, ha özvegyi jogon az ő kezén marad férje egész birtoka, míg kiskorú fiai fel nem nőnek, meghatározva két mostoha gyermekének évi járandóságát. Tekintve, hogy ifjú Dőry Mihály apja halálának évében született, még több mint két évtizedet kellett volna várnia, míg az öröksége birtokába jut. Dőry Sándor a dologba nem nyugodott bele, pert indított, amely 1821ben a kúria elé került. Az ítélet birtokosztály végrehajtására kötelezte a feleket. Sándor megkapta a maga osztályrészét, az özvegy pedig kiskorú fiai birtokát kor28