Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
érdekeltség egymásnak ellentmondó igényét a fenti módokon nem lehetett kielégíteni. Leányági öröklés, özvegyi jogok Bonyolította a viszonyokat, fokozta a terheket a csak férfiágon öröklődő birtokok esetében a leányág igényeinek kielégítése. A jog itt különbséget tett öröklött és szerzett vagyon között. Az öröklött vagyonon kizárólag a férfiörökösök osztoztak. A szerzeményekből - birtok, épületek, ingóságok, készpénz - valamennyi testvérnek, így a leányoknak is, egyenlő arányban jutott. Eleve vitára adhatott okot, szerzeménynek számít-e pl. egy gazdasági épület, melyet egy régi helyett építettek, vagy a birtokos csupán a gazdasagjókarban tartására vonatkozó kötelezettségének tett eleget. A leányokat illették a családi ingóságok közül a háztartási eszközök, ékszerek, a férfiakat a fegyverek és könyvek. Mintegy kárpótlásul az öröklésből való kizárásukért a hajadonokat férjhezmenetelükig leánytartás, házasságkötésükkor pedig kiházasítás illette meg, amely készpénzen kívül többnyire ruházatból, éksze- « rekből, háztartási felszerelésekből állt. Id. Perczel Sándor pl. leánya, Mária férjhezmenetelekor 13 350 vft hozományt ígért, melynek biztosítására lekötötte börzsönyi és hidasi birtokát. 117/b A leányági öröklés kiterjedt az anyai hagyatékra is. Mivel a családok többségében közös gazdálkodás folyt, az évtizedek során az anyai hozomány beolvadt a családi vagyonba. A készpénzből adósságokat fizettek ki, beruházásokat eszközöltek, vagy egyszerűen felélték. Mindez a mindkét ágat illető vagyont apasztotta, egy részét pedig a csak férfiágat illető tőkévé alakította át. Tág teret engedett a női örökösök megrövidítésének az a rendelkezés, amely kimondta, hogy adóssággal elsősorban a szerzeményeket kell terhelni, csak azután az ősi vagyont. A törvények adta lehetőségeket azután a családok tudatosan arra használták fel, hogy az amúgy is aprózódó birtokot minél inkább együtt tartsák, az ősiségi törvény értelmében érvényesülő, az egész nemzetséget illető öröklési jogot a vagyon minél nagyobb részére fenntartsák, „idegen" kézre kerülését megakadályozzák. Dőry Paulai Ferenc 1823-ban halt meg. A vagyont anyjuk, mint gyám kezelte, 1829-ben bekövetkezett haláláig. A vagyont nagy adósság terhelte, ezért 1828-ban még anyjuk életében önkéntes sequestrum alá került a birtok. Ebben a helyzetben a leánytestvérek nehéz választás elé kerültek: vagy a gazdaság pénzügyi szanálásáig - tehát bizonytalan időre - lemondanak örökrészük kifizetéséről, vagy beérik a férfitestvéreik által kínált, járandóságuknál kevesebb pénzzel. Az ősi birtokot apjuk ugyan gyarapította földvásárlással, épületek emelésével, de ezek értékét felülmúlták az adósságok, sőt a gazdaság felszerelését a zár alá vételkor el is adták, hogy az adósságok egy részét kifizethessék. Anyjuk mindössze 2600 pft-os hozománya nyomtalanul elenyészett. így a leányok lényegében semmit nem örököltek volna, míg a fiúk - Vince és Károly - bár adóssággal terhelve, jelentős vagyon, közel 1000-1000 hold birtokába jutottak. Csapó Dániel alispán és Bezerédj István főjegyző, a zárolt birtok kurátora közreműködésével végül úgy egyeztek meg az osztozkodó testvérek, hogy „méltányosságból" a fiúk átvállalnak 26
