Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Továbbá Pápán, Mátyusházán, Homokbögödén, Balatonedericsen (Veszprém m.).

60 Birtokaikon jól nyomon követhető a család előrenyomulása déli irányba. A Fadd-hencsei közbirtokosság - mint arra már korábban utaltunk - már a 18. század elején kialakult. A három tulajdonos család útja egymástól élesen elvált: a Petrovszky, majd az őket követő Bartal család illetve a Festeticseket követő gr. Széchenyi Lajos kezén egy tagban maradt meg az őket illető 1/3 része a közbirtokosságnak. A közbirtokosság Balogh-féle, kb. 2200 holdat kitevő harmadán

61 azonban 17 birtokos osztozott.

62 Az egy birtokosra jutó átlagos területnagyság így 130 hold körül volt. Az eredetileg tulajdonos Balogh család kezén a leányági örökösödés folytán már csupán a Balogh-rész kb. 1/10 része volt.

63 A Balogh-ág legjelentősebb birtokosa Augusz Antal Faddon és Hencsén összesen 291 hold föld, 14/8 jobbágytelek és 4 zsellér tulajdonosa volt.

64 Ily módon valódi középbirtokosnak csupán az új birtokos Bartal György tekinthető kb. 2000 holdas birtokával. Dunaszentgyörgy területe kb. 9000 hold volt.

65 Az 1767-es összeírás a Daróczy családot és a kuriális nemességet jelölte meg a község földbirtokosaiként. Vályi a Hajós és Löveji családot említi. Az 1847-es nemesi összeírás 25 birtokost sorol fel. Úrbérkárpótlásban 13 birtokos részesült. A község legjelentősebb birtokosa a Csapó család. A birtok a már említett Győry Éva hagyatékához tartozott Némedivel együtt. Csapó Vilmos földbirtoka kb. 2500 holdat tett ki.

66 A többi birtokos: Tallián, Daróczy, Fiath, Oláh, Vizsolyi, Nedeczky családok birtoka ennek csupán töredéke, átlagosan 200-500 holdra tehető.

67 Vizsolyi János a csődbe jutott Salamon Elektől vásárolta meg 1842-ben annak 270 holdas részjószágát.

68 A bölcske-madocsai közbirtokosság területe a hozzá tartozó Szentandráspusztával a nemesi adókulcs szerint 15 000 hold nagyságú volt. Birtokosai 1767-ben a gr. Batthyány, Daróczy és Cseh család. Vályi a gr. Batthyány családot nevezi meg birtokosként. Az 1847-es nemesi összeírás a két községben összesen 73 nemest említ, melyek közül 22 volt birtokos. Az egy birtokosra jutó átlagos birtoknagyság tehát a többi közbirtokossághoz képest igen tekintélyes, kb. 680 holdat tett ki. A közbirtokosságon belüli birtokhányadot itt sem ismerjük, csupán elszórt adatok és a birtokolt úrbéres telkek száma alapján következtethetünk a legjelentősebb birtokosokra. Tahy Ádám, már a XVI. században is jelentős szerepet játszó, a Zrínyiekkel is rokoni kapcsolatban álló család sarja eredetileg Somogy és Pozsega megyei birtokokkal rendelkezett. Tahy Ádám apja Antal, királyi udvarnok szerezte vissza a család számára a Tolna megyei birtokot,

69 amely 1700 hold földből, továbbá 20 jobbágytelekből, 94 zsellérből állt. Tahy Ádámnak emellett Fejér megyében (Tétény, Baracs, Batta), Pest megyében (Hidegkút, egy lakóház Pesten), Szabolcs megyében (Bogdán) is volt birtoka. Lakóhelye Pesten és Bölcskén volt, feltehetően Tolna megyei birtoka lehetett a felsoroltak közül a legjelentősebb.

70 A jobbágytelkek számából következtethetően valószínűleg hasonló arányban részesedett a közbirtokosságból Hanzely Ferenc is,

71 fele akkora birtokkal Vizer János,

72 Kurcz Ferenc,

73 harmadakkorával Simontsits Alajos.

74 A többi birtokos részaránya lényegesen alacsonyabb, nem érte el a középbirtokosi egzisztencia alsó határát: pl. Nagy Lajos, az 1850-es évek megyefőnöke 150 hold földdel,

75 s néhány jobbágytelekkél rendelkezett a Nedeczky család bölcskei birtoka 250 holdat tett ki.

76 Az eredeti birtokos családok - leányági örökösödés okán - már nem szerepelnek a birtokosok között. 2 17