Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A paks-gerjen-bikácsi közbirtokosság a bölcske-madocsai szomszédságában feküdt. Számos birtokosnak mindkét területen volt jószága, így a két uradalmat szoros személyi szálak fűzték egybe. A területére vonatkozó adatok nagyon eltérőek: a nemesi adókulcs alapján számított nagysága 1827-ben 20 000 hold, 1848-ra a módosított adatok szerint csupán 18000 hold.

77 Ugyanakkor a tagosítási perben felhozott 1828-as adatok szerint a határ teljes területe 28000 hold (1300 D-öles), egy 1833-as felmérés szerint pedig egyenesen 32500 hold.

78 A nemesi adókulcs alapján számított terület valószínűleg azért oly kicsi, mivel - erre az iratokban utalás is található - az ún. „eszményi telkek" számának megállapításánál nemcsak az elvileg 50 holdjával számolt területet vették figyelembe, hanem a földbirtok jövedelmezőségét is. Az eredetileg a Paksy, majd Daróczy és Száraz családok birtokában volt területen néhány nemzedék alatt népes közbirtokosság alakult ki. Pakson, Gerjenben és Bikácson összesen 229 nemes élt az 1847. évi nemesi összeírás szerint, közülük 62 volt földbirtokos. 30000 holdas területtel számolva az egy birtokosra jutó rész átlagosan 480 holdat tett ki. A közbirtokosságon belüli birtokviszonyokat Paks esetében sem ismerjük, csupán néhány birtokosra vonatkozóan rendelkezünk hézagos, nem azonos időpontból származó adatokkal. Kurcz György 634 hold földdel,

79 7 7/48 jobbágytelekkel, 41 zsellérrel rendelkezett.

80 Salamon Elek paks-gyapai birtoka 1840-ben 671 hold volt.

81 Nedeczky György paksi birtokához 568 hold, 4 4/8 jobbágytelek, 28 zsellér tartozott. Az osztatlan családi javakhoz tartozott még 253 hold Dunaszentgyörgyön, 31 Zádoron, 150 hold Békésen, 35 hold Tétényben, 35 hold Battán, 250 hold Bölcskén, 28 hold Gerjenben, összesen kb. 1350 hold.

82 A paksi birtok az uradalom 1/48 részét tette ki.

83 Az uradalom eredeti tulajdonosainak férfiági leszármazottai, a Daróczy fivérek a fenti arányszámot alapul véve a család hajdani birtokának 1/24 részével rendelkeztek,

84 Cseh Ignác

85 és Szalaczy Antal

86 szintén. Az uradalom legjelentősebb közbirtokosának az 1827-ben honosított Bernrieder család tűnik. Pakson, Gerjenben, Bikácson, Bölcskén, Madocsán összesen 25 5/8 jobbágytelek és 114 2/3 zsellér ura volt.

87 A jobbágytelkek számát birtokaránynak elfogadva birtoka ötszöröse, Szeniczey Ferencé -14 7/8 jobbágytelek, 99 zseilér

88 - pedig háromszorosa lehetett Nedeczky György birtokának. Medinát és a Tengelic környéki pusztákat a Gindly család szerezte meg az 1730-as években. A kb. 2 négyzetmérföldnyi terület - a nemesi felmérés szerint 550 eszményi telek, azaz 27 500 hold - 3/4 része Gindly Orbán leszármazottait, 1/4 része Gindly Balázst illette. A leányágon is öröklődő hatalmas uradalom 3 nemzedék alatt számos középbirtokra bomlott, több, a megyében jelentős szerepet játszó család tekintélyét, anyagi jólétét alapozta meg. Az uradalom osztódását a következő vázlat segítségével követhetjük nyomon:

89 18