Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

műén É-ra, Ny-ra mutattak, egy tolnai nemesnek sokkal élénkebb kapcsolatai voltak - a rokoni, birtoklási szálak, a jobb közlekedés és a nagyobb politikai gravitáció okán - ÉNy-Magyarországgal, magával Béccsel, mint akár a szomszédos alföldi megyékkel. A kapcsolatok iránya egyben szellemi kaput is jelentett, amelyen egy németes kultúra áramlott be, s amely a reformkorig nyelvében is elnémetesítette a Dunántúl birtokos nemességét. A közigazgatásban használt latin, a hazafias kötelességnek érzett magyar, az anyanyelvként elsajátított német nyelv mellett a középbirtokosság előkelőbb, gazdagabb körei ismerték a francia nyelvet, a gazdasági érdeklődésű liberálisok között erősödött az érdeklődés az angol iránt. A magyar nyelv rohamos térhódításának volt egy kevésbé hangsúlyozott, következményeiben máig nyúló mellékhatása: az elmagyarosodás a többnyelvűség fokozatos feladásával járt. A polgárosodó ország - s benne a nemesség - külső jegyeiben gyorsan európaizálódott, ám közben elvesztette az Európával való nyelvi érintkezés képességét. Vagyis éppen akkor vált igazán provinciálissá, amikor levetni vélte vidékiségét. A soknyelvűség befogadásra képessé tette - lett légyen az irodalom vagy filozófiai áramlatok - a fejlettebb Ny-Európa szellemi hatását. A vidéki birtokosok rendszeres olvasói voltak a nagy német világlapoknak, könyvespolcaikon ott sorakozott a klasszikus szerzők mellett a francia, német irodalom java. Csapó Dániel egyetlen esztendőben 500 pft-nál is többet költött könyvek, folyóiratok, újságok beszerzésére. Az egyoldalú jogi képzést autodidakta módon kiegészítették a korszerű gazdasági, természettudományi, irodalmi ismeretekkel. Gindly Rudolfot nemcsak a növényi kártevők foglalkoztatták, hanem a légkör fizikai jelenségei is. Rideg üzleti szellemével jól megfért Schiller iránti rajongása. Egy sikeres pénzügyi akcióhoz hasonló örömet szerzett számára egy még publikálatlan, kéziratos Schiller-vers fellelése. Az 1830-as évektől egyre gyakoribbá vált, hogy köznemesi ifjak - az arisztokrácia példája nyomán - képzésüket lezárandó európai körutat tesznek. Ez indította el pl. Pulszky Ferencet tudományos pályáján, tette Augusz Antalt, ifj. Bartal Györgyöt a nemesi vármegye horizontján túltekinteni képes jelentős formátumú politikusokká. A világra nyitottság, európai tájékozottság nem volt ellentétben a hazafias szellemmel. A magyar nyelv ügyének rendezését éppen azok sürgették leginkább, akik több nyelven is beszéltek. Aligha véletlen, hogy a korszerű műveltség éppen a gazdálkodásban is legsikeresebb birtokosokat jellemezte. A folyamat kumulatív jellegű volt: jobb anyagi helyzetük alaposabb képzés biztosítását tette lehetővé, nagyobb felkészültségük nyomán eredményesebben voltak képesek gazdálkodni. A szilárdabb anyagi helyzet, az európai fejlődés irányának ismerete pedig könnyebben elfogadhatóvá tette számukra a lemondást a feudális kiváltságokról. A nemességet a kor két nagy szellemi áramlata közül nem a nacionalizmus, hanem a liberalizmus osztotta igazán meg. A reformországgyűléseken az ellenzék rendre a nemzeti kérdések előtérbe tolásával próbálta a konszenzust megteremteni. Nem vitatható, hogy Magyarország és benne Tolna megye középbirtokos nemessége nem azonos esélyekkel vágott bele a nagy kalandba, a jobbágyság felszabadításába. A reformkort körüllengő pátosz, a kor romantikus retorikája mintha 122