Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Kitekintés. A középbirtokos nemesség anyagi, szellemi, politikai kultúrája A középbirtokos nemesség általános helyzetének anyagi alapjai jelentős mértékben meghatározták tárgyi szellemi, politikai kultúráját, ugyanakkor ez a kultúra tette őket képessé - esetenként képtelenné - a kor kihívásaira adott helyes válaszokra. Teljessé a középbirtokosságról alkotott képet tehát csak a kulturális aspektus vizsgálata tehetné, ennek azonban határt szabnak dolgozatunk terjedelmi korlátai. Összegezés helyett ezért kísérletet teszünk a civilizációs-szellemi viszonyok rövid vázolására, amely nélkül az anyagi folyamatok sem ragadhatok meg teljességükben. A középbirtokos nemesség anyagi kultúrája leromlott állapotú kúriák, múzeumokban kiállított iparművészeti remekek formájában legismertebb a nagyközönség előtt, s talán a legfeldolgozottabb része a réteg kulturális életének. A reformkorra a lázas ütemű kúriaépítések időszaka már elmúlt, de a nemzetségek szaporodásával, új családok létrejöttével nemcsak puszták, majorságok, de újabb nemesi lakóházak is jöttek létre. E kései szakaszra esik pl. Csapó Dániel tengelici kúriájának építése, melyet Pollack Mihállyal terveztetett. A kor divatjának megfelelő, meglehetősen sablonos építmények ismertetése helyett csupán két dologra szeretnék utalni. A 6-7 szobás kúriák termeinek berendezése önmagát ismétlő, funkcionális megosztásnak az ebédlő kivételével nincs nyoma. Az egyes helyiségek egyszerre voltak lakó- és hálótermek, itt volt a mosdóállvány, a lavór, az almárium, az ágy, székek, asztal, kártyaasztal, imazsámoly - kinek-kinek hajlama szerint. Ez az elrendezés - a fogadótermek hiánya - nem lehetett egy nagyszabású, fényűző társasélet színtere, legfeljebb közvetlen, rokoni, baráti érintkezésé. Ugyanakkor egyre több kúriánál lelhetők fel az ún. furdőházak. Nem a lakóépületben voltak, tehát bizonnyal utóbb, új igények megjelenése hívta őket életre. A civilizáció, a tisztálkodási kultúra fejlődésének jele a fogkefe megjelenése egyes birtokosok személyes tárgyai között. A nemesi lét - az urbanizációs robbanás időszakából visszatekintve - a vidékiséggel volt azonos. E fogalom egy olyan időszakban, amikor a modern városi létnek a csírái Magyarországon csupán egyetlen városban, Pesten kezdtek kibontakozni, s a többi városunk patrícius polgársága nem kevésbé bornírt életet folytatott, nem igazán értelmezhető. Még nem zajlott le az anyagi és szellemi erők olyan mértékű koncentrációja, amely a vidéket később valóban provinciálissá tette. E korban a vidékiesnek nem nevezhető vidék még az országot meghatározó szellemi-politikai folyamatok kezdeményezője volt. A javuló közlekedési lehetőségek, a posta révén élénk levelezés és gyakori személyes érintkezés helyettesítette, ha nem is pótolhatta egy valódi központ hiányát. A levelezés átmenetileg, a sajtó megerősödéséig az információk terjesztésének talán legfontosabb formájává vált. A közvetlen érintkezés számára pedig a nagy vásárok és a divatossá váló fürdőhelyek - Balatonfüred, Pöstyén - adtak lehetőséget. Tolna megye nemesei hajóval egy nap alatt Pesten, kocsival két-három nap alatt Győrben, Sopronban lehettek. A társadalmi érintkezés iránya egyértel121