Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

juh- és marhatenyésztésnek egymáshoz való viszonya azonban a korra jellemző. A marhatartás évi tiszta bevétele 1824-1849 átlagában 520 pft, még csupán a gyapjú jövedelme 1837-ben 40 738 fft, tehát közel 80-szorosa.

526 Ez az arány Dőry Miklósnál kb. 7-szeres, Csapó Dánielnél 4,4-szeres, de még Csapó Vilmosnál is csupán 26-szoros, vagyis a szarvasmarha-tenyésztés a Tolna megyei középbirtokokon korlátozottsága ellenére is sokkal fontosabb szerepet töltött be. Az állattenyésztés súlyának relatív növekedése mutatkozott a mernyei uradalomban, ahol 1809-1843 között a növénytermesztésből származó bevételek 4,5szeresükre, az állattenyésztésből származók pedig 5,5-szeresükre növekedtek. A birtok jövedelmeiben - Csapó Dánielhez hasonlóan - itt is az állattenyésztés jelentette a stabilizáló tényezőt, lényegesen kisebbek voltak pl. a gyapjúnál a jövedelemingadozások.

527 Bodrog az előszállási uradalomban a legfontosabb bevételi forrásnak a növénytermesztést, azon belül a gabonát nevezi, második helyen a bérleti díjak álltak, fontos szerepet játszott a szőlő is. Nem lehetett kisebb a juhtenyésztés szerepe sem, hiszen 1836-ban nyírt 46087 font gyapjú önmagában kb. 30-40000 pft jövedelmet biztosított.

528 A nemesi birtok gazdálkodása tehát bár jellemezhető sommásan feudálisnak, külterjesnek, technikailag elmaradottnak, közelebbi vizsgálat során számos tényező hatására igen változatos képet mutat. Megítélésünk szerint azonban az igen jelentős színvonalbeli különbségeket - túl az egyes gazdálkodók személyes ambícióin és képességein - nem az indíttatás, hanem az ország általános, s ezen belül egy régió speciális helyzete szabta meg. A Nagyváthy János gazdasági szakírói munkásságában kifejeződő felfogás, amely a gazdálkodás korszerűsítésének követelményét mindenkor a piac, a gazdasági ésszerűség nézőpontjából vizsgálta, s csak annyiban helyeselte, amennyiben az anyagilag is igazolható eredményeket hozott, a nemesség széles köreit jellemezte.

529 Nagyváthy felfogását nem a provincializmus szülte, erre bizonyíték Bright megállapítása, aki magyarországi utazása során az itteni elmaradott viszonyokat látva maga is indokoltnak találta az újításokkal szembeni ellenállást, mivel a szűk piac miatt a fejlesztésből fakadó többlettermelésre nincs igény, a fejlesztéshez hiányzik a munkáskéz és az elegendő számú fogyasztó.

530 Vagyis a fejlődés akadálya maga a fejletlenség, amelyen nem lehet egyetlen ugrással átjutni, legfeljebb kis lépésekben meghaladni. E mentalitás - az eltérő lehetőségek talaján - eltérő gazdálkodási színvonalat eredményezett az ország egyes vidékein, sőt Tolna megyén belül is. Gaigóczy Fejér és Sopron megye mellett az ország legfejlettebb területei közé sorolta Tolnát is,

531 de a kedvező közlekedési, és telepítési feltételek, a többnyire jó talajtani adottságok, a fejlett munkakultúrájú német lakosság mellett olyan jelentős különbségek alakulhattak ki a megye középbirtokos nemességén belül, hogy három jól elkülöníthető csoportba sorolhattuk őket. A gazdálkodás bármely aspektusát vizsgáltuk, eredményeivel, korszerűségével kiemelkedett a tengelici közbirtokosság. A Magyar Gazda által is propagált, a külföldi eredményeket hasznosítani igyekvő újítások jórészt megjelennek gazdálkodásukban, sőt Csapó Dániel, Gindly Rudolf, Bezerédj István szakíróként maga is ösztönözte a korszerűsítést. A művelési rendszer, a takarmánytermesztés, a bel119