Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Az egyes sírmellékletek előfordulásával kapcsolatban a következőkre utalnak a számadatok. Csiszolt kőeszközök: A NY-i vonaldíszes kerámia keleti területein talált szórványos sírokból csak ritkán kerülnek elő ilyenek. A csiszolt kőeszközös sírok temetőnkénti aránya függ a temetők feltártságától is. A nyugati temetőkben nagyobb az ilyen temetkezések aránya, de pl. a bajorországi temetők idevontakozó adatai még közületiének. A legtöbb temetőben, az elzásziakban is, ez az arány 20-40% közötti, az eltérések okát a feltártságon túl az illető közösségek szervezettségében is kereshetjük. A csiszolt kőeszközös sírok 37,65%-ában (32) férfiakat temettek el az egész NY-i vonaldíszes kerámia területén, és csak 5,88%-ában (5) ismertek női vázak, 9,41%-ában gyermekek. Ugyanakkor azonban a legtöbb csiszolt kőeszközös sír esetében nem ismert a csontváz neme. Ezek az eszközök kizárólagosan nem utalnak a csontváz nemére, mivel kis számban nőkhöz is helyeztek ilyeneket. Kovanyílhegyek: A NY-i és a K-i területek között alapvető eltérés mutatkozik a kovanyílhegyek előfordulásában. Míg a K-i területen csak Rutzingban volt nyílhegy 2 sírban, addig a NY-i temetőkben ezek általános sírleleteknek számítanak (10,41%-25,88°/o között). A két terület közötti eltérés a nyílhegyek előfordulásában valószínűleg életmódbeli különbségekkel is magyarázható, amennyiben nyugatabbra a vadászat szerepe nagyobb lehetett, mint keleten. A különösen sok kovanyílhegyet tartalmazó sírok felvetik a specializáció kérdését (eszközkészítésre, vadászatra), mint pl. az említett niedermerzi két sír is. Az őrlő- és dörzskövek is megemlítendők: mindkét területen nagyjából azonos arányban fordulnak elő a temetőkben. Míg Nyitrán csak egy sírban volt őrlőkő, addig NY-felé egyre nagyobb az ilyen leletekkel ellátott sírok aránya; ellenben Elzászban kevés az őrlőköves sírok aránya, vagy teljesen hiányzik a temetőkből. Ezek a mellékletek sem utalnak kizárólagosan a csontváz nemére. A Spondylus-leletek sok sírban kerültek elő K-en és Ny-on is. A Spondylus elterjedési irányát a temetőkön kívül a szórványosan előkerült sírok leletei is jelzik: Mistrin (SKUTIL 1941, 35), Vejvanovice (STEKLÁ 1956, 706), Praha-DejviceReisner-téglagyár (STOCKY 1926; STEKLÁ 1956, 704), Zemendorf (BELLA 1892, 280-284), Eggenburg (KAHLKE 1954, 85) tűnik ki Morva- és Csehországban, illetve Burgenlandban és Alsó-Ausztriában; az Elbe-Saale-vidéken a zauschwitzi (NEUGEBAUER-COBLENZ 1960, 65), Thüringiában a sondershauseni (KAHLKE 1954; 1956; 1958), bischlebeni (KAHLKE 1953-1954,54-58), és erfurti (KAHLKE 1962., D 85) sírok említhetők meg. Leggazdagabbak azonban a bajorországi Duna-vidéki temetők Spondylusban, alátámasztva a Spondylus-kereskedelemről szóló feltevéseket. Valószínű, hogy mind fossilis, mind recens Spondylusok szerepet kaptak a neolitikus cserekereskedelemben. Míg Nyitrán inkább a férfitemetkezéseket jellemzik a Spondylusok, addig az Elzászban az ismert esetekben már csak nőkhöz mellékeltek ilyeneket. Ennek az eltérésnek a vonaldíszes kerámia területei között lehetnek földrajzi, kronológiai és társadalmi fejlődésbeli okai is, melyekkel a későbbiekben foglalkozunk részletesebben. 55