Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

VI. A lengyeli-kultúra temetői Temetők csak a lengyeli-kultúra K-i elterjedési területén vizsgálhatók, mivel lengyeli temetők csak itt kerültek elő. Elemzéseink szempontjából alapvető fontosságú Zengővárkony, mert az egy lelőhelyen belül feltárt sírok száma itt a legmagasabb (DOMBAY 1939; I960.). A 368 feltárt sírból azonban mindössze egy 64 tételből álló emberi vázanyag került múzeumba: K. Zoffmann Zsuzsanna szerint ez a sorozat az egykori népességnek csak 4-6%-át jelenti, ezért reprezentációs értéke alacsony (1969-1970, 72.). 63 csontváz antropológiai vizsgálatát végezte el K. Zoffmann Zsuzsanna, aki közölte Dombay János temetőtérképeit is (1969-1970; 1972-1973.), lehetővé téve legalább a részbeni temetőelemzést a későbbi kutatások számára. Ebből a csontvázszériából 59 mintát elemzett Lengyel Imre. A hiányzó antropológiai adatoktól függetlenül nehezíti a vizsgálatokat az, hogy a sírcsoportokat csak részben tárták fel, több sírcsoportból is csak néhány sír ismert. A több sírcsoportrész léte nagyobb felületen viszont a beható horizontális kronológiai vizsgálatok számára volt kedvező (ZALAI-GAÁL 1981.). Zengővárkonyban nem egy temetőt elemzünk, hanem egymástól kisebbnagyobb távolságban elhelyezkedő sírcsoportokat, ezeken belül pedig kisebb egységeket, csoportosulásokat. Ezek relatív kronológiai helyzetét korábban már részletesebben tárgyaltuk. (ZALAI-GAÁL 1981). Lényeges, hogy az egyes sírok időbeli helyzetét a vizsgált sírcsoporton belül a lehető legpontosabban rögzítsük, mert minden további elemzés lehetősége a kronológiai elemzések függvényeként végezhető el. A disszertációban az összes sírcsoporttal részletesen foglalkoztunk, itt csak azokat elemezzük, melyekből fontosabb következtetések vonhatók le. A 1I/B. sírcsoport 13 sírja (5-16.) a lengyeli-kultúra korai szakaszán belül az átmeneti és késői periódus kerámiáját tartalmazza; kronológiai töréssel nem kell számolni a sírcsoportban (18. kombinációs leletkatalógus). Minden temetkezésben van kerámia (14. temetőtérkép): a zengővárkonyi temetőtérképek a K. Zoffmann Zsuzsanna által közölt Dombay-féle térképek alapján készültek, a csontvázak iránya, fektetése ezeken követhető nyomon). A számadatok szerint a sírcsoportban létezhetett valamilyen rangsor az edények síronkénti számában. Feltűnő, hogy a 10 edényt tartalmazó 11a. sír és a 6 edénnyel ellátott 12. temetkezés egymás közelében fekszik. Az edényfajták kombinációit a temetőtérképen vizsgálva kitűnik, hogy a csőtalpas tál a Butmir-edénnyel 5 sírban fordul elő együtt. Az edénykombinációk alapján összefüggés tapasztalható a 11a, 12a, és a 14. sírok között, mivel mindben van csőtalpas tál, Butmir-edény és háromrészes edényke is; hierarchia, rangsor az edények összetételében és mennyiségében egyaránt megmutatkozik a sírokban eltemetettek között. Az eszközmellékletekkel kapcsolatban (15. temetőtérkép) megemlítendő, hogy az 5 kőbaltás sír közül kettőbe temettek nőt (7,13.). Feltűnő az is, hogy ebben a sírcsoportban rendkívül nagy mennyiségben fordul elő obszidián; a síroknak ugyancsak 14,28%-a (2) volt obszidiánpengével ellátva, de míg a 11b. sírban 2 ilyen volt, addig a 12b. temetkezésből 18 példánya ismert! Obszidiánszilánk a temetkezések 28,57%-ában ismert, megemlítendő a 12a. sír, melyből összesen 36 obszi56