Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nek tartható a II/B. sírcsoport 9. sírja és a X. sírcsoport 139. temetkezése. A kerámiakombinációk alapján majdnem minden sírcsoportban feltételezhetők rokonsági összefüggések több eltemetett között is, de ugyanez állapítható meg Villánykövesden is. Zengővárkonyban nem csak az tűnik szembe, hogy az egymás mellett, egymás közelében fekvő temetkezések kerámiakombinációi hasonlók, hanem az is, ha egy temetkezés kerámiaanyaga jelentősebb eltérést mutat az edényfajták és típusok összetételében a többiétől: idegennek tűnik az V. sírcsoport 42. temetkezésének kerámiája, és a XIII/A. sírcsoportban is találkozunk ilyen temetkezéssel. Ezekben az esetekben feltételezzük, hogy olyan személyekről lehet szó, akik más közösségből (családból, nemzetségből, faluból) érkezhetett ide (házaság céljából), és a többiétől eltérő sírkerámiája arra a közösségre utal, melyből származik. Ezeknek az egyéneknek a neme nem ismert Zengővárkonyban, de további példák alapján nem kizárt, hogy a férfiak érkeztek a nő közösségébe: Mórágy-Tűzkődombon az egyik csoportosulásba sem tartozó 10. férfi temetkezés nemcsak ellentétes irányával tűnik ki a környező sírok közül (a vele temetett kutyán kívül), hanem kerámiaanyagával is; Zengővárkonyban a VI/A. sírcsoportban egy férfi, egy felnőtt és 4 gyermek temetkezése fekszik egymás mellett, egy család tagjait tételezzük fel esetükben: a férfi edénykombinációja idegen a többiétől, feltehetően ő is kívülről érkezett ebbe a közösségbe. A XIV/A. sírcsoportban a 314. férfi és a 313. nő kerámiaanyaga között vannak összefüggések és eltérések is, különböző közösségekből származó házastársakról lehet szó az ő esetükben is. Nagy a tipológiai hasonlóság az aszódi 100. férfi és 101. női sírok kerámiájában is: ezek a sírcsoport közepén, egymás mellett feküdtek, a férfi a leggazdagabb eszközanyaggal, a nő pedig a legkiemelkedőbb ékszer mellékletekkel, azonos számú kerámiával (KALICZ 1985, II). Valószínűnek tartható, hogy minél közelebbi volt az eltemetett személyek közötti rokonsági kapcsolat, annál nagyobb volt a kerámiakombinációk hasonlósága. Többször is tapasztalhattuk Mórágy-Tűzkődombon, de Zengővárkonyban is, hogy a nagy valószínűséggel egymással testvéri viszonyban álló gyermekek edénykombinációi vagy teljesen megegyeznek egymással, vagy olyan nagymértékű hasonlóságot mutatnak, melynek alapján, a vércsoportvizsgálatoktól függetlenül is, rokonsági kapcsolatot tételezhetünk fel közöttük. Arra is volt példa, hogy az egy kiscsalád tagjainak meghatározott személyek közül a gyermek kerámiakombinációja mindkét szülő edénykombinációjával mutat összefüggést, míg a két felnőtt kerámiaanyaga nem egyezik egymással. Mindkét lelőhelyről vannak adatok, melyek azt jelzik, hogy a férfi érkezhetett a felesége családjába, vagy lakóhelyére; mindez nem azt jelenti, hogy a lengyelikultúra népessége kizárólag matrilokális házassági formában élt, hanem csak azt, hogy ismerhette ezt is. A matrilokális házasság összefügg a matrilineáris leszármazással is: a nők szerepét ezzel kapcsolatban részletesen tárgyaltuk Mórágy-Tűzkődomb esetében, kiemelve azt, hogy a kerámiában tükröződő rangsor, hierarchia élén főként nők állnak. Zengővárkonyban annyi látszik, hogy a gazdag kerámiás sírok rangsora nem azonos a gazdag eszközmellékletűekével, vagyis a gazdag kerámiás temetkezések többsége Zengővárkonyban is női lehet. Említettük azt is, hogy a kerámia mellékletekben tükröződő szerep nem lehet vezetői, irányítói, minthogy egyes sírcsoportokban és csoportosulásokban kisgyermekek, leánycsecse79