Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Neolitikus szociálarchaeológiai vizsgálatainkhoz a mórágy-tűzkődombi sírcsoportjelentette a modellt, az innen nyert megfigyeléseket sok esetben a természettudományos módszerekkel kapott eredmények is alátámasztották, valószínűsítették. A következő, biokémiai (vércsoport-vizsgálati) adatokat tényként kezelhetjük további elemzéseink során: Lengyel Imre adatai a valósághoz közelálló képet tükröznek, amennyiben a mórágy-tűzkődombi csont vázszéria esetében a nem-meghatározások valószínűségi szintje (probabilitása) 90%>P>70%. A férfiak arányát 38,20%-ban (26), a nőkét 62,80%-ban (42) adja meg minden életkorból; közelálló eredményt ad az antropológiai vizsgálat is a felnőttek vonatkozásában. Mindenesetre feltűnő a férfiak kis száma, a Jellegzetes" férfimellékletek szinte teljes hiánya: ez a jelenség összefüggésben állhat a közösség életmódjával, gazdasági helyzetével is. Az ABO-vércsoportok analizálásából Lengyel Imre magas fokú endogámiát mutatott ki (erre a 0 gén magas frekvenciája utal). Az azonban még nem világos, hogy a 0 gén magas aránya kizárólag az endogámia következménye-e, vagy egy másik, az endogámiával együtt fellépő szelekciós mechanizmusból ered-e. Az eredmények azt is jelzik, hogy a lengyeli kultúra korai szakaszának végén, a táplálék összetételében is változás történt, átmenet következett be egy fehérjedús étrendről egy szénhidrát tartalmúra, ami a szerogenetikai profil módosulásában döntő szerepet játszhatott (LENGYEL 1986). Az állatcsont-vizsgálatokból arra következtetett Bökönyi Sándor, hogy a Kárpád-medencei késő neolitikum idején klímaváltozás következett be, aminek fokozott erdősödés lett a következménye: mindez alapvető változásokat okozhatott a gazdasági életben (1974,1986). A vonaldíszes kerámia temetői kisebb egységekből, sírcsoportokból, csoportosulásokból állnak, ezeket a csoportokat a korábbi régészeti kutatások is rokoni, családi egységeknek határozták meg (KAHLKE 1954, 115). Ugyanakkor a sírcsoportok kialakulása használati periódusokkal is magyarázható (PAVÚK 1972, II, 98). A sírcsoportosulások a vonaldíszes kerámia és a lengyeli-kultúra temetőiben is időben egymást követték; a nagyobb temetők létrejötte a vonaldíszes kerámiában kapcsolatban állhat a népesség letelepültségével, a gazdasági és társadalmi stabilizációval. Az újabb kutatások is rokonsági, családi egységeket tételeztek fel ezekkel a sírcsoportokkal összefüggésben (PREUSS 1979, 136); M. Dohrn-Ihmig Niedermerz és Elsloo alapján állítja, hogy az egymáshoz közelfekvő és hasonló irányú, hasonlóan ellátott sírok esetében beszélhetünk csoportról: „ökonómiai" csoportokat, rokonsági közösségeket említ (1983). A sírcsoportok kérdésében döntőek Lengyel Imre vércsoportvizsgálati eredményei: ezek szerint a temetőtérképen körvonalazható sírcsoportosulásokban eltemetett egyének többsége biológiai, vérrokonsági kapcsolatban állt egymással Mórágy-Tűzkődombon. Ugyanakkor több esetben is csak a vérrokonok egységeire szűkíti le Lengyel Imre a térkép szerinti csoportosulásokat: valószínű, hogy a térkép szerinti csoportosulások nemcsak a vérrokonokat foglalják magukba (hanem pl. a házastársakat, ezek szüleit, testvéreit stb.). A sírok csoportképződésének kérdése azért lényeges, mert P. Van De Veidével egyetértve az a véleményünk, hogy a neolitikum szociálarchaeológiai viszonyait, ha csak egyes aspektusaiban is, csak a temetőt alkotó kisebb síregységek, csoportok, csoportosulások analízisén át kísérelhetjük meg rekonstruálni (VELDE1979,96): ezt a módszert alkalmaztuk az eddigiekben is. 77