Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
A NY-i vonaldíszes kerámiában a sírcsoportok, csoportosulások összetétele csak ritkán egyértelmű, antropológiai adatok minden csontvázról csak a nyitrai temetőből ismertek: itt egyes síregységek egy vagy több generáció tagjait foglalhatják magukba, és vannak olyanok, melyekbe csak férfiakat temettek a megfelelő hierarchia szerint. A hierarchia azonban nemcsak az eszközmellékletekben nyilvánul meg, hanem több női temetkezés mellékletanyagában is. Rutzingban is kiscsaládi egységeket tételezünk fel, a 3. csoportosulásban egy kiemelkedőbb helyzetű házaspár temetkezési helye valószínűsíthető; az itt lévő 3 gyermek mellékletanyagában észlelhető rangsor függhetett a születési sorrendtől, nemtől, életkortól is. Sondershausenben is több változata fordul elő a sírcsoportoknak: a férfi temetkezéseken kívül itt is megvannak a családinak feltételezhető egységek, illetve a csak nőiekből álló csoportosulás. Akárcsak Flombornban, Elslooban is kizárólag az eszközmellékletekre voltunk utalva a sírcsoportok összetételének vizsgálatakor: a legtöbb sírcsoportban kimutatható az eszközmellékleteken keresztül megnyilvánuló rangsor; minden csoportban megtaláljuk a csak kerámiával ellátott, és a melléklet nélküli sírokat is. Csak a mellékletek alapján tételezhető fel, hogy a sírcsoportok, csoportosulások többsége családi egységet tükrözhet. Minden csoportban fekszik egy eltemetett egyén, aki, mellékletei alapján, a családi közösség főnöke lehetett; van még egy vagy két gazdag, de a „főnökhöz" viszonyítva kevésbé kiemelkedő mellékletű eltemetett is, és vannak „szegényesen" ellátottak, vagy melléklet nélküliek is a síregységeken belül. A különböző ellátottságú melléklet fokozatokba tartozó sírok aránya a sírcsoportok esetében gyakran azonos, hasonló, ami állandó szerkezetre utalhat a közösségeken belül. Ugyanakkor az egyes egységek (családok) vezetői között is tapasztalható volt a rangsor, hierarchia. Mivel az ezekhez az elemzésekhez alapvetően fontos antropológiai és biokémiai vizsgálatok eredményei csak Mórágy-Tűzkődombról állnak rendelkezésre, csak innen kaphatunk viszonylag objektívebb képet arról, hogy a lengyeli-kultúra temetőiben észlelt sírcsoportokba és csoportosulásokba kiket temethettek. A csoportosulások itt sem egyformák, és, noha mindegyik összetétele más, nagyjából a következő típusaikat figyelhetjük meg: Vannak csoportosulások melyekbe egymással biológiai (vérrokonsági) kapcsolatban álló nőket temettek. A csoportosulások egy másik típusában kiscsalád tagjai feküdhetnek; egyes csoportosulásokból pedig férfivázak elő sem kerültek. A mórágy-tűzkődombi sírcsoportosulásokkal összefüggésben tapasztaltuk azt is, hogy az eszközökben különösen gazdag férfiak mindegyike egy másik sírcsoportosulásnak a tagja, és ezek között a családfők között is kimutatható a rangsor az eszközök mennyiségében, összetételében. Ugyanakkor a külön tárgyalt különleges mellékletű és feltételezett genetikai szerepű leánygyermek sírok egyik csoportosulásba sem helyezhetők, sem a temetőtérkép, sem a vércsoportvizsgálatok alapján. Zengővárkonyban - eltekintve néhány antropológiai és laborvizsgálati adattól - kizárólag a temetőtérképre és a mellékletekre vagyunk utalva. Itt az edénykombinációk alapján vizsgáltuk az eltemetettek közötti lehetséges összefüggéseket, erre Mórágy-Tűzkődomb elegendő alapot nyújtott: Zengővárkonyban is vannak sírcsoportok, melyekben egyes temetkezések edénykombinációi az eltemetett egyének olyan „genetikai kapocs" szerepére utalnak, mint a mórágy-tűzkődombi „különleges helyzetű" vadkanagyaras leánygyermekek. Zengővárkonyban ilyen78
