Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

síronkenti mennyisége és összetétele nem véletlenszerű, hanem azt meghatározta a halott származása, eredete, életkora, helyzete, státusa, szerepe a közösségen belül. A legtöbb edény síronként a korai szakasz idősebb periódusának temetkezéseit jellemzi, a későbbi periódusban csökken az edények síronkenti mennyisége; ugyanúgy É-on kevesebb az edény a sírokban, rnjrit a DK-Dunántúlon. Mindez összefügghet azzal, hogy a lengyeli-kultúrát közvetlenül megelőző időszakban, Luziankyban figyelhető meg az edények rendkívül magas síronkenti száma: nem ritka a 10-14 edény, egy sírból pedig 20 kerámia került elő. 74