Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
A sírmellékletek előfordulásának elemzése a következőket eredményezte: A csiszolt kőeszközök közül legkiemelkedőbbek a nyéllyukas kőbuzogányok, gránitból, márványból, melyek Zengővárkonyban elő sem fordulnak, pedig a közeli Lengyelen viszonylag gyakori sírleletek. Villánykövesden egy példányuk ismert, Mórágy-Tűzkődombon szórványként találtunk egy példányt. Megvannak Csabdiban és Aszódon is kis számban. Általában férfisírok mellékletei, Aszódon a leggazdagabb mellékletű központi férfisírban volt ilyen, Lengyelen is a buzogányos sírok a leggazdagabbak közé tartoznak. Ez az eszközfajta leginkább csak ütésre használható, vadászat, harc közben lehetett szerepe, attribútumként is szolgálhatott. Előfordulására a nyugatabbi területekről nincsenek adatok. A nyéllyukas kőbalták is a legfontosabb eszközök közé tartozhattak. A DK-dunántúli temetőkben nagyobb számban kerültek elő, feltűnő módon Mórágy-Tűzkődombon a B r sírcsoport 77 temetkezése közül csak egy férfisírban volt kőbalta, a legkiemelkedőbb helyzetű és mellékletű férfi temetkezésében. A nyéllyukas kőbalták már Luziankyban is megvannak, Aszódról és Svodinból sem hiányoznak. A leggyakoribb csiszolt kőeszközök a kőékek, kővésők. Előfordulásuk a tegtöbb temetőben hasonló arányt jelez. Mórágy-Tűzkődombon ellenben megint csak nagyon kis számban találhatók meg. Míg a kőbalták a legtöbb esetben férfiak mellékletei, addig a kőékek már gyakrabban kerülnek elő női sírokban is. Az általában férfiakra jellemző nehéz csiszolt kőeszközök nagyjából azonos, vagy hasonló aránya a nagyobb sírcsoportokban, temetőkben, arra utalhat, hogy a férfiak aránya a lengyeli-kultúra közösségeiben hasonló lehetett az egész K-i csoportban. Ez alól kivételt jelent a Mórágy-Tűzkődomb, ahol a férfiak aránya minden életkor-kategóriában jóval alacsonyabb, mint a nőké. A csiszolt kőeszközös sírok aránya D-ről É-felé csökkenő tendenciát mutat a K-i csoport temetőiben. A kőpengék, kőkések a leggyakoribb eszközleletek a lengyeli-kultűra temetőiben. Legnagyobb arányban Mórágy-Tűzkődombon kerültek felszínre, ami esetleg összefüggésben lehet azzal, hogy a csiszolt kőeszközök aránya, száma itt a legalacsonyabb. A legértékesebb leletek közé tartozhatott az obszidián, ilyen mellékletekkel egyes sírcsoportok, csoportosulások emelkednek ki Zengővárkonyban, illetve Mórágy-Tűzkődombon. Utóbbi temetőben nagyon magas az obszidiános sírok aránya, esetleg ez is kapcsolatban állhat a nehéz csiszolt kőeszközök majdnem teljes hiányával. A nyugatabbi területeken az obszidián rendkívül ritkán, és csak „különleges" esetekben fordul elő, mint a somogyvári kultikus gödörben, vagy Wetzleinsdorfban, az előzőhöz hasonló jellegű leletegyüttesben. Mint ahogy a csiszolt kőeszközökkel ellátott sírok aránya É-felé csökken, úgy az obszidiános temetkezések aránya D-felé csökken, ami az obszidián-lelőhelyektől való nagyobb távolságra vezethető vissza. Mórágy-Tűzkődombon a sírokon kívül felszíni leletként is gyakori az obszidián: ez a település még a Mecsek-hegység zárt tömbje előtt található, viszonylag közel a Dunához! A csont- és agancsszerszámok előfordulása változó a különböző temetőkben; kitűnik e mellékletek közül az agancsfejsze, mely megtalálható a Lengyel I-ben, Zengővárkonyban egy ilyen került elő. Aszódon nagyobb számban jellemzők az agancsfejszék, Kalicz Nándor szerint ezek nagy száma magyarázza a csiszolt kőeszközök kisebb számát a lelőhelyen (KALICZ, 1985, II, 55). 72
