Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

az esetében a közösség hierarchiájának élén álló férfi és nő (házaspár), illetve gyermekük temetkezései tételezhetők fel. A közelben elhelyezkedő többi temetkezés, a mellékletek alapján, összefüggésben lehet a központi temetkezésekkel, rokonsági viszonyuk valószínűsíthető. Egy újabb csoportosulást alkothat az 1, 21 és 20. sír a sírcsoport NY-i szélén; mindegyikbe nőt temettek! A Villánykövesden feltárt sírok száma kevés ahhoz, hogy a biokémiai vizsgálatok biológiai csoportokat mutathassanak ki az eltemetettek között. A mellékletek elemzésével mindössze annyi állapítható meg a temetőn belüli összefüggésekről, amennyit fentebb bemutattunk. Lengyeli sánc: Wosinsky Mór két sírcsoportot tárt fel a sánctetőn, közlése szerint a K-i temetőben 80-nál több csontváz került elő, a NY-i részen pedig „kb. 50 halottat temettek el" (WOSINSKY 1889, 154). Később 80 csontvázat említ az egyik, és „közel 60 sírt" a másik temetőből (WOSINSKY 1896,187). Temetőtérkép nem áll a kutatások rendelkezésére. Wosinsky részletes sírleírásai alapján a két „sírmezőből" 97 temetkezés vizsgálható 101 csontvázzal. Nem dönthető el, hogy a Wosinsky által többes temetkezésnek tartott objektumok valóban azok voltak-e. A sírkerámia néhány közölt darabja, és a kevés megmaradt edény alapján valószínűnek tartható, hogy a sírcsoportokba a zengővárkonyi átmeneti és késői periódus idején temetkeztek (ZALAI-GAÁL 1980). Mindkét sírcsoportban a temetkezések többsége tartalmazott kerámiát, de az edények síronkénti előfordulása, mennyisége pontosan nem ismert. Az eszköz- és ékszermelléklet-kombinációk alapján Lengyel I-ben (28. kombinációs leletkatalógus) 3 sír tűnik ki kőbuzogánnyal, Lengyel II-ben (29. kombinációs leletkatalógus) pedig 5; a két sírcsoport buzogányos temetkezései között az az eltérés, hogy míg Lengyel I-ben a buzogány általában csak egy kobaltaval együtt fordul elő, addig Lengyel II-ben a buzogányos sírok az eszközök összetételében is a legkiemelkedőbbek közé tartoznak, de kobaltaval együtt nem találhatók meg egyazon sírban. Ugyanakkor a buzogányos temetkezések nem tűnnek ki különösen ékszerleletekkel. A buzogányt nem tartalmazó temetkezések a mellékletek alapján több kategóriába különíthetők el mindkét sírcsoportban. így Lengyel I-ben a kőbalta és kővéső 4 sírban fordult elő együtt, Lengyel II-ben ez a kombináció 5 sírból ismert. Ezek között bizonyos rangsort a kőékek síronkénti számában tételezhetünk fel, amennyiben egy sírban 3, egy másikban 2, három sírban pedig l-l kőék található. Lengyel II-ben a kőbalta-kőékes kategória sírjainak többsége gazdag ékszerviseleti mellékletekben is. A következő kategóriába a kőbalta-kőpenge kombinációt tartalmazó sírokat soroljuk. A Lengyel I-ben előforduló 4 ilyen temetkezés között a kőpengék síronkénti mennyisége utalhat az eltemetettek között valamilyen különbségre. Lengyel II-ben 7 sír tartozik ebbe a kategóriába, a kőpengék síronkénti száma itt is utal valamilyen fokozatosságra, rangsorra. A kőbalta-kőpenge kombinációs sírok kimondottan gazdagok ékszerviseleti mellékletekben, rézben, Spondylusban. Újabb kategóriát jelentenek a kőbalta nélküli sírok közül azok, melyekbe kőéket, kővésőt mellékeltek. Lengyel I-ben 8 sír tartozik ide, Lengyel II-ben 6 temetkezés, ezek között is a kőpengék száma jelzi a hierarchiát. 67