Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Az utolsó vizsgált kategóriába helyezzük a csak kőpengével ellátott temetkezéseket; ebben a kategóriában is utalhat az eszközök síronkénti száma az eltemetettek közötti rangsorra. Az eszköz- és ékszermellékletek előfordulása szerint feltételezhető, hogy Lengyel I későbbi lehet, mint Lengyel II. A késői periódust itt is a gazdag ékszermellékletű temetkezések jelezhetik, a korábbi sírcsoport temetkezéseibe még kevesebb eszközt és ékszert mellékeltek, mint a későbbiekbe. A két sírcsoport közös jellege a kőbuzogányos temetkezések kis száma: ezekbe férfiakat temethettek a legtöbb esetben, ezek lehettek a közösség vezetői, irányítói a vadászat, harc, termelőtevékenység egyes munkálatai során. Ezeket követik mindkét sírcsoportban nagyobb számban a kőbaltás egyének sírjai, melyek között ugyancsak jelentkezik hierarchia; ezek többségébe is férfiakat temethettek. Ezen az alapon a férfiak száma 12-15-re tehető Lengyel II-ben, és 15-19-re Lengyel I-ben, a kiemelkedő eszközmellékletűek esetében. A többi eszközmellékletből legfeljebb arra következtethetünk, hogy a két nem aránya megfelelhet a többi lengyeli temetőben, sírcsoportban megfigyelttel. Itt is a nemek közel azonos aránya, a kiscsaládi szervezet tartható valószínűnek. Ennél több következtetés nem vonható le a lengyeli, múlt századi ásatás adatai alapján. Aszód: A Kárpát-medencei késő neolitikum szociálarchaeológiai problémáinak kutatása szempontjából a legfontosabb lelőhely Aszódról ismert, ahol 220-ra tehető az eddig feltárt sírok száma (KALICZ-KALICZ-SCHREIBER 1983-1984, 313; KALICZ 1985,11,21). A lelőhely a lengyeli-kultúra korai szakaszába tartozik. A sírok itt is csoportokban helyezkednek el, melyekben 28-34 sír található, és amelyek „feltehetően egy-egy nagycsalád tagjait foglalják magukba" (KALICZ 1985,11, 22). A sírcsoportok összehasonlításából arra következtet Kalicz Nándor, hogy ezekben az életkor, nemek szerinti megoszlás, a sírok elhelyezkedése, „de még a mellékletek szerinti csoportosítás szerint is eléggé jelentős különbségek figyelhetők meg" (KALICZ 1985,11,14). A régészeti megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a sírcsoportokba egy-egy rokoni közösség tagjait temették, „a határozott elkülönülés mindenesetre törvényszerűnek látszik" (KALICZ 1985,11, 32). Elemzéseink szempontjából lényeges adat az, hogy egy nőnél 2, egy leánynál 4 Spondylus-karkötőt találtak, utóbbinál több száz gyöngy is volt; egy másik leány sírjában több más edényen kívül egy agyagból készült stilizált madártest is volt! (KALICZ-KALICZ-SCHREIBER 1983-1984, 314-317). Mórágy-Tűzkődombon is hasonló figyelhető meg a Spondylusok és más ékszermellékletek terén, és szintén leánygyermeknél fordult elő a négylábú állatidol is! A leánygyermekek eme „különleges" helyzete tehát az egész lengyeli-kultúrában kimutatható a régészeti adatok, leletek alapján is; hasonlót bizonyított a biokémiai vizsgálat is genetikai szempontból egyes leánygyermekek esetében Mórágy-Tűzkődombon is. Svodin (Szőgyén): Az 1971-1983. közötti időszakban 161 lengyeli sírt tárt itt fel V. Nemejcová-Pavúková (1986, 143). A sírok négy, valószínűleg nem teljesen egyidejű csoportba oszlanak el. 68