Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

vétlenül megelőző (vagy azzal részben egykorú) Luzianky-csoport sírjaiban 20 edény is előfordul, Zengővárkonyban a legnagyobb edényszám 18. Az a feltevés, mely szerint az edényeket nők készíthették, összefüggésben állhat eddigi megfigyeléseinkkel, melyek szerint a kerámiamellékletek, ezek kombinációi összefüggésben lehetnek a matrilineáris leszármazással. A réz ékszerek többsége a nagyobb sírcsoportokból ismert, akárcsak a Spondylus- és másfajta kagyló gyöngyök. Ezek a késői periódust jellemzik Zengővárkonyban is és Mórágy-Tűzkődombon is. A „kereskedelmi" anyagok, így az obszidián, réz és Spondylus megérkezése és általánossá válása a késői periódustól kezdve figyelhető meg, erre az időszakra tehető a cserekereskedelem szerepének megnövekedése, ami ismét eredményezhetett bizonyos változásokat a közösségi (társadalmi) viszonyok terén. Villánykövesd: A feltárt 28 lengyeli sír esetében (DOMBAY 1959.) csak részanalízisre nyílik mód a részbeni feltártság miatt. A sírkerámia a zengővárkonyi betelepültség átmeneti-késői periódusával egyidős (ZALAI-GAÁL 1981.). Az ellentétes irányítás és fektetés itt is összefüggésben áll egymással; mint Zengővárkonyban, úgy itt is a sírcsoport külön részén, NY-i szélén helyezkednek el az ellentétes irányú és fektetésű csontvázak. A kerámia síronkénti mennyisége alapján itt is feltételezzük a kerámiában megnyilvánuló rangsort. Az egyes edényfajták előfordulását vizsgálva (32. temetőtérkép) itt sem állapítható meg egyik edényfajta összefüggése sem a nemekkel. Ugyanerre utal az edénykombinációk elemzése is. A legtöbb edényt tartalmazó négy sír többségébe nőket temettek, ezek mindegyike a sírcsoport szélein helyezkedik el. Csiszolt nyéllyukas kőbuzogány a 16. kisgyermeknél fordul elő (33. temetőtérkép, 27. kombinációs leletkatalógus). A kőbaltás temetkezések (29,41%, 5) többsége a sírcsoport D-i részén, egymás közelében fekszik, ezek eszközmellékletekben is gazdag sírok. Az eszközökben legkiemelkedőbb férfisír nagyjából a sírcsoport közepén helyezkedik el, az összes itteni kőeszköz-fajta megvan mellette. Második a rangsorban a 7. férfi, szintén minden kőeszköz-fajtával, de már csak 2 kőpengével. Harmadiknak a rangsorban a 13. férfi, negyediknek a 8. férfi temetkezését helyezhetjük, majd a 9. és 5. férfi temetkezések következnek a kőbaltával ellátott eszközkategóriába tartozók között. Itt is megvan a kőbaltát nem, de csiszolt kőéket tartalmazó sírok kategóriája: az ezekbe temetett egyének más helyzetűek, esetleg kisebb szerepűek lehettek, mint a kőbaltával eltemetettek (6. felnőtt, 1. női és a 9. férfi temetkezés). A harmadik eszközkategóriába soroljuk a 10. és 20. női sírokat csonttűvel. A különböző eszközkategóriák csak abban az esetben tárgyalhatók fontossági sorrend szerint, ha a kőbalták által tükrözött szerep, státus magasabb volt, mint az, melyet a többi eszközfajta jelezhet. Az eszközök, illetve a kerámia rangsora Villánykövesden sem azonos egymással, a kerámiában kiemelkedő temetkezések nem esnek egybe az eszközökben gazdag sírokkal. Szembetűnő, hogy a kőbuzogánnyal eltemetett gyermeksír az egész sírcsoport leggazdagabb eszközmellékletű férfisírjának (24.) közvetlen közelében fekszik; ugyanekkora távolságra van tőle a 10. női temetkezés is, mely a legtöbb edényfajtával tűnik ki az egész sírcsoportban. Ennek a központi csoportosulásnak 66