Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

itt is, és a D-i csoportosulásban is, megvan a gazdagabb és a szegényebb mellékletű kőbaltás férfisír; mindkét sírcsoportrészen megtaláljuk a kerámiában leggazdagabb temetkezést is, illetve a rangsor, státus, hierarchia szerinti fokozatosságot mindkét mellékletkategória esetében. Összefoglalás: Zengővárkonyról megállapítható, hogy jellemzők az egyes temetkezések, kettős vagy többes sírok ritkán fordulnak elő. A halottakat - a megfigyelt esetekben - ovális, vagy lekerekített sarkú négyszögű sírgödrökben temették el, akárcsak Mórágy-Tűzkődombon. A csontvázak irányát, fekvését a mórágy-tűzkődombi fejezetben már részleteztük, és megállapítottuk, hogy Zengővarkonyban a csontvázak iránya az esetek 89,06%-ában (302) K-NY-i, vagy ennek kisebb eltérése; általános a bal oldali fektetés. A sírcsoportok többségében megvannak a többivel ellentétes irányú és fekvésű csontvázak is, többnyire a sírcsoportok, csoportosulások szélén elhelyezkedve. Az irány és a fekvés egységes, nemcsak az egyes sírcsoportokon belül, de az egész temetőben is: a K-NY-i irány és mellékirányai a bal oldali fekvéssel vannak összefüggésben, míg a NY-K-i irány és eltérései a jobb oldali fekvésű csontvázakra jellemzők. A korábbi vonaldíszes időszakkal szemben általánossá válik a nyéllyukas kőbalták mellékelése meghatározott szempontok és kombinációk szerint. Többnyire a kisméretű, trapéz alakú ékek fordulnak elő, gyakrabban kőbaltával, de sokszor más kombinációkban, vagy csak magukban is. A nagyméretű, trapéz alakú ékek csak a korai periódus sírjaira jellemzők. A korábbi vonaldíszes időszakkal szemben meglepő az obszidiánnal ellátott temetkezések nagy száma a lelőhelyen, de ugyanez látható Mórágy-Tűzkődombon is: míg a korai periódusban csak egy sírból került elő obszidián, addig az összes többi obszidián melléklet az átmeneti, de leginkább a késői periódusból származik a korai szakaszon belül. Míg a vonaldíszes kerámia temetőiben, főként NY-on gyakori melléklet az őrlőkő, addig Zengővarkonyban már csak a VI/C. sírcsoport D-i részén, a korai periódusban fordul elő; esetleg vonaldíszes hagyományok őrződtek meg az őrlőkő mellékelésében. Ugyanez a helyzet a nyílhegyekkel kapcsolatban is: míg a vonaldíszes kerámia temetőiben gyakoriak a nyílhegyek, addig a zengővárkonyi temetőben ezek nem jellemző mellékletek, és csak a korai periódus egyes sírjaiban találhatók meg. Ugyanakkor Zengővarkonyban új jelenség az obszidián megjelenése egyes temetkezésekben. Mindezek a jelenségek jelezhetnek alapvető változásokat a gazdasági életben, illetve ezzel együtt a társadalom szerkezetében is. Nyilvánvaló, hogy egy nagyméretű laposbalta, mely a vonaldíszes kerámiára jellemző, más munkára alkalmas, mint egy kis kőék, vagy nyéllyukas kőbalta. Ha a nyílhegyek a vadászat fontosságára utalnak, akkor a vadászat szerepe változhatott a vonaldíszes kerámia ideje óta; vagy a vadászat módjai változtak meg a későbbi időszakra, a lengyeli-kultúra idejére. Az ékszerviseleti mellékletek közül az agyarcsüngők említendők meg kevés sírból, nagyobb számban csak a VI/C. sírcsoportból ismertek, de ott is csak a korai periódus sírjaiból: ez is rítusbeli változásokra utalhat a lengyeli-kultúra korai szakaszában. Míg a korai periódus sírjait a nagyszámú edénymelléklet jellemzi Zengővarkonyban, a későbbiekben az edények száma kisebb lesz. A lengyeli-kultúrát köz65