Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

is temetkeztek ide, túlnyomórészt azonban a késői periódus sírjairól van szó. Az ÉK-i részen is több sírt a késői periódusba keltezhetünk (ZALAI-GAÁL 1981). A megfigyelések szerint ebben a sírcsoportban sem hiányzik az edények számában jelentkező hierarchia az eltemetettek között (kombinációs leletkatalógus): megfigyelhető a kerámiában leggazdagabb sírok koncentrációja is. A DK-i részen belül kisebb csoportosulást alkothatnak a legdélibb sírok (26. temetőtérkép), melyek közös jellemzője az, hogy a csőtalpas tál mellett tálat helyeztek a halotthoz. A kőbalták a korai periódus itteni sírjaiból hiányoznak. A „laposbaltás" temetkezések összefüggő csoportosulásban helyezkednek el a DK-i részen; a korai periódus sírjaiban a többi csiszolt kőeszközfajta sem fordult elő! A kőpengék közül a legnagyobb méretűek olyan sírokban találhatók, melyek a sírcsoport gazdag kerámiájú és kiemelkedő eszközmellékletű részén helyezkednek el. Az eszközmellékletes síroknak most is két kategóriája tűnik szembe (27. temetőtérkép, 24. kombinációs leletkatalógus): A kőbaltás temetkezések közül kiemelkedik a sírcsoport közepén (!) fekvő 247. temetkezés 2 kőbaltával, kővésővel, trapéz alakú ékkel és az egész sírcsoport leghosszabb kőpengéjével; a sírban 6 edény található, akárcsak a mellette lévő másik temetkezésben (26. temetőtérkép). Az eszközökben megnyilvánuló rangsor másik kiemelkedő tagja lehet a 229. sírban eltemetett személy, mellyel egyenrangúnak látszik a 247. sír melletti 238. temetkezésben lévő személy. Ezután 3 olyan temetkezés következik, melyben kőbalta, kőék és kőpenge van együtt; ezek a sírok az eszközökben leggazdagabbak és a „szegényebbek" közötti sávon helyezkednek el, egymástól nagyobb távolságban (27. temetőtérkép). Ezeket követik a csak kőbaltát és kőéket tartalmazó temetkezések, ugyancsak a gazdag eszközmellékletű sírok központi körén kívül (231, 226, 155.). Többi 5 sírban már csupán kőbalta-kőpenge kombináció fordul elő (228,244,237,165,161.), egy kivétellel mind a sírcsoport széle közelében fekszik, egymástól nagyobb távolságban. Szintén a gazdag eszközmellékletű sírok csoportjától távol találjuk azt a három temetkezést (172, 246, 158.), melyben a kőbalta az egyedüli eszközmelléklet. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján olyan hierarchia mutatkozik a sírcsoportban eltemetettek között, mely hierarchiában az eszközmellékletek összetételében különböző fokozatok vannak; az eltérő kombinációk egyben különböző szerepeket jelentenek. A legkiemelkedőbb mellékletűeket itt a sírcsoport középső részén temették el, a fokozatosság megnyilvánul a központi résztől való távolságban is. Az „átlagosan" ellátott kőbaltás sírok a „gazdagabbak" körül helyezkednek el, a „szegényebbek" pedig ezektől nagyobb távolságra. A csiszolt kőeszközös temetkezések másik kategóriájában elemezzük azokat, melyekben nincs kőbalta, és melyekben szerintünk a legfontosabb eszközfajtát a „laposbalták", kőékek jelentik. Ezek legkiemelkedőbbje a 243. sír a gazdag mellékletű központi temetkezések csoportjában; ezt követi a rangsorban a 168, a 258, és a 157. sír. Ezekben többfajta kőeszköz is előfordul. Ezután 5 sír következik, melyekben csak kőéket találunk egyedüli eszközmellékletként (242,240,232,241.), közülük négy sírt a gazdag csoportosulás D-i szélén figyelhetünk meg. Feltételezhetjük, hogy a közösség életében, irányításában legfontosabb szerepű egyéneket temették el családtagjaikkal együtt a középső, gazdag mellékletű csoportosulásban; a rangban, szerepben, státusban alacsonyabbakat pedig egyre távolabb helyezték el a központi résztől. 61