Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

41 Egy-két kisbirtokos nem vett részt az üzletben, így 108 részre osztották a földet. A gazdák birtoknagyságuk szerint részesültek a vásárolt területből. Elosztási elvük az volt, hogy lehetőleg mindenki, minden dűlőben kapjon parcellát. Elvetették a plébános javaslatát, aki a tagosításra biztatta őket, amely jelentősen racionalizálhatta volna a gazdálkodást. így az urasági birtokot 9 db 40-80 n.öles szántóra 168 db 200-400 n.öles szántóra 220 db 500-650 n.öles szántóra 110 db 650-1100 n.öles szántóra 50 db 1100-1500 n.öles szántóra 13 db 79 n.öles szőlőre 2 db 158 n.öles szőlőre 5 db 200 n.öles szőlőre 2 db 325 n.öles szőlőre 3 db 400 n.öles szőlőre 22 db 65 n.öles szőlőre bontották.

6 A negyedtelkesek és kisházasok külön, egyforma részt kaptak, legelőt semmit. A fél- és háromnegyed telkesek kétszer akkora területet vehettek. Ők régi legelőjüket föltörték és elosztották, a vásárolt hegyes részt legelőnek hagyták, a többit kiparcellázták. így az urasági földből 161 kh legelőt hagytak, kb. 60 kh-at szőlőnek, szántónak föltörtek. A plébános is igényelt földet az iskola számára, de a parasztok ígéretük ellenére sem adtak belőle. így Apponyi gróf az eladás előtt 2 kh-at elajándékozott az iskolának.

7 Az urasági földek megvásárlása nem változtatta meg a falu birtokstruktúráját. Míg 1876-ban 177 birtokos volt, 1884-ben számuk 182-re nőtt. Közülük azonban 52-nek 1 kh alatti, s 54-nek 1-10 kh nagyságú földterülete volt. Igen kevés a nagyobb birtokkal rendelkezők száma: 25-30 kh között 10, efelett mindössze két család gazdálkodott.

8 2. MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS Művelési ágak változása. A birtokrendezés folyamata kialakította az ország polgári birtokstruktúráját, szétválasztotta és rögzítette a parasztok és földesurak földtulajdonát. Földvásárlásra kevés alkalom kínálkozott, s alckor a kisbirtokosok nagy kockázatot, óriási terheket vállalva igyekeztek bővíteni gazdaságukat. A szakadáti puszta megvásárlása után a helybeliek számára lezárult a további földszerzés lehetősége. A parasztok közötti birtokforgalom csekély volt, csak a tönkrement, eladósodott gazdáktól lehetett földet vásárolni. így a parasztok terjeszkedésének iránya a műveletlen területek megmunkálása (ugar csökkentése, legelők feltörése), és az intenzív művelési ágak növelése felé mutatott a többiek rovására.

9 A birtokrendezés során a volt jobbágyok és földesurak erdőjének és közös legelőjének elkülönítése teremtette meg a lehetőségét, a gabonakonjunktúra pedig az indokát a szántóföld területének növelésére, más művelési ágak, elsősorban a legelők és rétek rovására. A gabonafélék túlsúlya az 1890-es évek végéig Magyarország csaknem minden részén jellemző volt, az egyoldalú vetésforgók azonban mégis elsősorban az alföldi megyéket jellemezték. Az 1870-80-as években a termesztés technikájában is megkezdődött a fejlődés (jó eke, vetőmagok csávázása, rendszeres trágyázás stb.), amely a termésátlagok emelkedésében tükröződött.

10 427