Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

42 Művelési ágak arányának változása Szakadáton (kh)

n Év szántó kert rét szőlő legelő erdő f.a.a.n.e. összesen 1876 1245.345 5.1375 104.688 74.1131 383.1261 - 53.1240 1867 kh 1240 nöl 1884 1393.139 3.929 95.106 99.29 216.375 - 60.13 1867 1242 1888 1379.1155 6.1009 93.384 115.34 203.799 1.500 ? 1867 1242 1890 1382.526 6.1298 94.687 111.405 206.867 - 68.659 1867 1242 1895 1377 6 93 111 206 - 67 1859 1910 1416.1460 6.1298 92.687 76.792 206.1146 - 68.659 1867 1242 1913 1418 7 92 72 210 - 69 1868 1921 1415.832 6.1298 92.687 71.1130 209.400 - 72.95 1867 1242 1935 1403 20 85 31 173 68 86 1866 1962 1003 36 84 24 365 266 91 1869 Szakadáton 1874-1884 között a legelő területét harmadával csökkentették (383 kh-ról 216 kh-ra) a szántó (148 kh-dal nőtt) és a szőlő (74-ről 99 kh-ra nőtt) javára. A nagyarányú legelőfeltörés miatt az állattenyésztésben nélkülözhetetlenné vált a szántóföldi takarmánytermesztés mennyiségi növelése, az intezívebb növénytermesztésben pedig létfontosságú lett a szerves trágya gondos kezelése és fokozott felhasználása. Növénytermesztés. Tolna megyében, így Szakadáton is a mezőgazdasági termelés már az előző időszakban meghaladta a kor általános színvonalát, a háromnyomásos gazdálkodásról áttértek a részleges vetésforgóra. Míg országosan 6-8-10 évenként, Tolnában 3 évente teljes trágyázásokat végeztek már a századfordulón.

12 A mezőrendőri törvények közös gazdálkodásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló adatgyűjtés szerint

13 Szakadáton 1902-ben szabad gazdálkodást folytattak, legelőrendtartás nem volt. Hensch kategóriái szerint

14 a szabad gazdálkodás nem ismert évekre előre meghatározott üzemtervet, hanem a mindenkori helyzetnek és a jövedelmezőségnek megfelelően alkalmilag határozta meg a gazdálkodás irányát. Ezzel megszabadultak minden kötöttségtől, és bátran, a józan ész által diktálva gazdálkodtak. A nyomásos rendszerben minden egyéb szántóföldi tevékenységet a gabonatermesztésnek rendeltek alá. A magyar mezőgazdaság legjelentősebb terméke a búza volt. A kapások közül a kukorica főleg a paraszti gazdaságokban hódított tért fokozott munkaigényessége miatt. A burgonyát pedig szinte kizárólag paraszti birtokokon termesztették. Tolna megye simontornyai járásában, a nem túl jó természeti adottságú, dombos, hegyes vidékeken, ahol nagyrészt parasztgazdaságokban folyt a termelés, igen jó terméseredményeket értek el. Termésátlagok (q/kh)

15 simontornyai j. völgységi j. orsz. átl. 1903 1903 1901-5 búza 9,6 8,5 6,95 rozs 6,2 7,8 6,47 árpa 10,8 8,9 7,7 zab 9,8 7,0 6,33 kukorica 10,5 7,0 7,11 burgonya 56 44,75 tak. répa 125 160 134,5 428