Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

20 Év Családok Házak száma 1784-87 112 91 1805 106 92 1812 102 92 1818 106 91 1828 100 92 1840-41 124 96

64 A bomlási folyamat az 1830-as években mégis megindult, megnövekedett a közös háztartásból - és a családi házból - kiszorulók száma. A helyzet válságosra fordulásáról a családtagoknak az úriszék előtt egymás ellen indított perei tanúskodnak. A perek többnyire a családi viszonyok bonyolultsága miatt alakultak ki. A korai halálesetek következtében gyakori volt az újraházasodás, s ez szövevényessé tette a tulajdoni viszonyokat, feszültséget teremtett a mostoha szülő és gyermek, valamint a féltestvérek között. Weiler Vilmos 5 éves volt, amikor anyja meghalt, három árvát hátrahagyva. Apjának második feleségétől újabb három gyermeke született. A három idősebb testvér apja gazdaságában dolgozott. Mikor féltestvéreik felnőttek, apjuk második házasságából származó lányára és annak férjére hagyta gazdaságát. A másik két édestestvér 100-100 Ft-ot és egy-egy darab szőlőt kapott. Az első házasságból származó testvérek pedig nem kaptak az apa szándéka szerint semmit sem. Weiler Vilmos minden testvér részére egyenlő részt követelt, illetve mint fiú, ő akarta átvenni apja gazdaságát.

65 Szerény vagyonának - egy zsellértelek - egy kézben tartására törekedett Hubert, aki gazdaságát vejére hagyta, három kiskorú gyermeke számára 100 Ft kárpótlást, özvegye számára pedig a szőlő felének használati jogát kötve ki.

66 A testvérek közötti vagyonmegosztás másik változatára példa Achsné, szül. Locher Katalin esete. Bár a családi gazdaság nyilvánvalóan az egyik fiú testvéré lett, a szőlőből valamennyi testvér - fiúk és lányok is - azonos arányban részesültek.

67 A Gänsler családban az apa úgy rendelkezett, hogy két fia, János és Mátyás közösen örököljék a gazdaságot, a többi testvér pedig végkielégítést kapjon. János és Mátyás 10 éven keresztül felesben gazdálkodott, majd 1600 Ft-ért vásároltak Mátyás számára egy másik gazdaságot. A perre a két telek értékkülönbözete miatt került sor. János, az értékesebb apai telek birtokosa arra hivatkozott, hogy 12 éven át feleségével apjánál dolgozott béresként, csupán annyit kaptak, amennyit apjuk jószántából adott. 13 év után kapta meg a kiadások és bevételek egyharmad részét.

68 Schäfer Vilmosnak négy gyermeke volt, három fiú, egy lány. A legifjabb, Sebestyén örökölte az apai gazdaságot, ennek fejében 200-200 Ft-ot kellett fizetnie a többi testvér számára. Idősebb testvére, János 16 évig dolgozott az apai gazdaságban, majd az apjától kapott 700 Ft segítségével Diósberényben vásárolt egy gazdaságot. Katalin férje, Hefner János 7,5 évig dolgozott apósa gazdaságában, majd, amikor felnőttek sógorai, elhagyta a házat és apósa segítségével Csibrákon vásárolt egy gazdaságot. Egyedül Péter nem kapott önálló gazdaságot, csupán 450 Ft kész406