Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
21 pénzt. A per oka: a három testvér az apai jószágot öröklő Sebestyéntől 200 helyett 300-300 Ft végkielégítést követelt. 69 Örökösödés révén nemcsak a vagyon osztódására, hanem koncentrálására is van példa. Schiszler Ádámné öt gyermekkel özvegyen maradt. Férjétől örökölt 2/ 8-ad telket, amelyet adósságok terheltek. Férjhez ment Weiler Vilmoshoz, aki kifizette 240 Ft adósságát, összesen 100 Ft-ot adott az öt gyermeknek és vásárolt számukra egy szőlőt. Ennek fejében Schiszlerné átengedte gyermekei örökségét képező gazdaságot Weiler lányának, aki ily módon 4/8-ad telkessé lépett elő. Schiszlerné az alkut később megbánta, így per keletkezett az ügyből. 70 Egyetlen példa a gazdaság felosztására Schmidt Vilmosé. Két fia közül az egyik meghalt, özvegyét két gyermekkel elvette Krebs Péter. Krebs és Schmidt másik fia örökölték megosztva - tehát nem közös gazdálkodással - a jószágot. A két férjezett lánytestvérnek 60-60 Ft végkielégítést ígértek. Idősebb Schmidt még életében átengedte a gazdaságot, de két bikát megtartott magának. Egy parasztgazdaság tehát átmenetileg három részre bomlott. Igaz, röviddel később Schmidt Vilmos már érvényteleníteni próbálta a megállapodást. 71 Míg Schmidt Vilmos még életében lemondott a gazdaságról örökösei javára, Müller Mátyás erre nem volt hajlandó. Az uradalmi ügyész fiának, Péternek ítélte a gazdaságot. Az uradalomnak alapvető érdeke volt, hogy a jobbágytelek megfelelő kézben legyen és megőrizze fizetőképességét. Id. Müller még képesnek vallotta magát a gazdaság irányítására, s nem tudta elviselni a fiának való alávetettségét, kiszolgáltatottságát. 72 A paraszti gazdaság, mint munkaszervezet szempontjából a perek következő képet mutatnak: a felnőtt gyerekek házasságkötésig a házban és ezzel a gazdaságban maradtak. Házasodás esetén az egyik testvér - általában a gazdaság várható örököse - ott maradt, s legalább egy évtizedig apja béreseként dolgozott házastársával együtt a puszta eltartásért. Ezt követően közös gazdálkodást folytatott apa és fia/veje, míg idős korában az apa felhagyott a gazdálkodással, a birtokot átengedte örökösének, magának csupán néhány állat tartását kötve ki. A többi testvér általában addig maradt a gazdaságban, míg maga is meg nem házasodott. Elszórtan van rá példa, hogy az ifjabb nemzedékből két család együtt maradt a gazdaságban. Ilyenkor erős volt a törekvés a közös gazdálkodás felszámolására. A vagyon öröklési rendjét is a gazdaság szervezete határozta meg. Nemcsak az állam és a földesúr ellenezte, igyekezett kordában tartani a jobbágyfbldek aprózódását, a parasztság is erre törekedett. E törekvést keresztezte a másik cél, hogy a szülők minden gyermekük számára biztosítsák a megélhetés minimális feltételeit. Ezért a gazdaságot általában osztatlanul örökölte valamelyik gyermek, általában fiú, de ha azok kiskorúak voltak, akkor a legidősebb lány és annak férje. A szülők még életükben kijelölték a gazdaság örökösét, ebben - úgy tűnik - a személyes hajlam, nem pedig a születési sorrend volt a meghatározó. A többi testvér általában készpénzben kapott végkielégítést, amely a zselléreknél 100 Ft alatti, jobbmódú telkeseknél több száz forintos összeg lehetett. Míg a telki állomány többnyire nem osztódott, a szőlőt egyenlő részekre osztották fel a testvérek között. A falu legmódosabb gazdái igyekeztek többi gyermekük számára is telket vásárolni, megakadályozni lecsúszásukat a zsellérek sorába. Ha erre az apa életében nem került sor, akkor néhány évi közös gazdálkodás után a fivérek közösen vásároltak egy második gazdaságot. Az özvegyen maradt anya kiskorú gyermekek esetén maga rendel407
