Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

19 hányadát a farsangi időszakban kötötték. 1786-ban például január 10-február 14. között zajlott le az az évi összes esküvő. Egyedül január 10-én öt lakodalmat tartottak. Az esküvők másik lehetséges időpontja a késő ősz, november hónap volt. A házassággal egyidejűleg házassági szerződést is kötöttek, amelyben rögzítették az anyagi feltételeket. A menyasszony hozományként ágyon, ágyneműn, ruházaton kívül általában pénzt is kapott, amelyet beszámítottak az örökségbe. Ha özvegyasszony ment férjhez, a hozomány gazdasági felszereléssel, állatokkal is bővült. A lakodalom tartásáról a szülők gondoskodtak. Weiler Vilmos mostohagyermekei számára lakodalmanként 3 akó bort, 25 font marhahúst, 25 font disznóhúst ígért. A demográfiai folyamatok illusztrálására bemutatjuk a Gänsler család népmozgalmi adatait.

62 NemzeIdőszak Összes Családi Közülük Családi Meghalt Felnövők dék gyermek átlag felnőtt átlag ossz. aránya II. 1754-1775 22 11 9 4,5 13 40% III. 1780-1818 42 10,5 9 2,25 33 21% IV. 1807-1852 30 7,5 8 2,00 22 26% V. 1834-1884 31 7,75 13 3,25 18 42% VI. 1870-1902 22 4,4 11 2,2 11 50% A statisztikai adatok döbbenetes képet tárnak elénk. A

III. és IV. nemzedéknél minden negyedik, ötödik gyermek maradt csak életben. A helyzet a század közepén kezdett javulni, amikor már a gyermekek közel fele érte meg a felnőttkort. Amint csökkenni kezdett a halandóság, megindult a születések számának csökkenése is, a XIX. század eleji tíz gyermekről négy gyermekre. Az egy családban felnövő utódok száma mindvégig 2-4 között mozgott, de míg e kívánatosnak tartott gyermekszámhoz a század elején tíz, a század végén már csak négy szülésre volt szükség. Az adatok minden esetlegességük mellett is egy többé-kevésbé tudatos születésszabályozás meglétét mutatják. A lakosság száma növekedésének társadalmi következményeire röviden már utaltunk. Látható jele a telkes jobbágyoknál a telekhányad csökkenése és a zsellérek számának növekedése. Ha megvizsgáljuk a paraszti gazdaság belső szerkezetét, a helyzet még súlyosabb. 1828-ban összesen 100 adózó háztartás létezett Szakadáton, amelyben azonban 275 18-60 év közötti férfi élt, tehát minden egységre közel három munkaképes korú férfi jutott. A jobbágytelken élők száma magasabb volt a zsellértelken élőkénél. 59 telkes 185 férfi=3,l férfi/háztartás 41 zsellér 90 férfi=2,2 férfi/háztartás Ha tehát minden, jobbágytelken élő felnőtt, családos férfi önálló gazdálkodásba kezdett volna, Szakadáton jószerivel nem maradt volna telkes jobbágy a 2/ 8-4/8 nagyságú telkek további aprózódása miatt.

63 Ezzel magyarázható, hogy a népességszám növekedése ellenére a családok száma csökken, majd hosszabb ideig stagnál. Egyidejűleg a nagycsaládi szervezetben, közös fedél alatt élők száma jelentősen megnövekedett. 405