Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

12 Telkesek, Év telek telkes telekhányad házas zs. hazátlan zs. zsellérek aránya 1767 214/8 47 0,45 23 1 66-34% 1818 214/8 59 0,36 30 4 63-37% 1828 214/8 59 0,36 33 8 59-41% 1848 214/8 65 0,33 32 16 57-43% A korszak folyamán tehát a telkesek és zsellérek aránya folyamatosan romlott. Az arányok csupán azért nem váltak még kedvezőtlenebbé, mert közben a telkesek száma is jelentősen megnövekedett, s az egy telkesre jutó telekhányad közel fél telekről egyharmad telekre csökkent. Az ebből fakadó feszültségekre még később visszatérünk. 1773-ban gr. Mercy Florimundus eladta a mintegy 125 ezer holdas hőgyészi uradalmat gr. Apponyi Györgynek.

35 A község a tulajdonos változását új urbárium készíttetésére használta fel. Az úriszék benyújtott beadványában előadta, hogy az uradalom már hosszú évek óta pénzben szedi be a kilencedet - 1756-ban 342 Ft 36 krajcárt - ezért kéri, hogy összegét a szerződésben is pénzben határozzák meg.

36 így kívánták megakadályozni a dézsma mennyiségének önkényes megszabását. Az uradalom és Szakadat között 1773-ban létrejött szerződés lényeges pontokban eltér az 1767. évitől. Az 1/8 telkesek, házas és hazátlan zsellérek pénzben válthatták meg a robotot. A fél telekkel rendelkezők továbbra is robotoltak, de mennyiségét erősen mérsékelték, 26 nap igásrobot helyett 8 nap igás vagy 52 nap gyalogrobot helyett 16 nap. Az uradalom lemondott a kilenced pénzben való beszedéséről és a jobbágy számára előnjüsebb természetbeni szolgáltatásban állapodtak meg. A négy telkenkénti - tehát összesen öt - hosszú fuvar helyett egy maradt az egész község számára. Helyette minden lóval rendelkező jobbágy évente egy, legfeljebb 3 órás fuvarral tartozott. Az ún. ajándék helyett a község megvendégelte az uradalom hivatalból ott járt tisztviselőit, évi legfeljebb 15 Ft értékben. A borkimérés joga - ellentétben a korábbi fél évvel - egész évre a községé lett, azzal a kikötéssel, hogy az uradalom borából is kimérnek 50 akót. A szerződés záradékaként kimondták, hogyha az uradalom vagy a község a szerződést fel akarná mondani, azt egyéves felmondási idővel teheti meg a megyénél. Az úrbéri szerződésben foglalt feltételek összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek voltak az 1767. évinél. Semmilyen adattal nem rendelkezünk arra vonatkozóan, mi bírta rá az uradalmat egy ilyen példátlanul nagyvonalú contractus kötésére. A záradék sokkal inkább egyenjogú polgári szerződő felek, mint földesúr és jobbágyai megállapodására emlékeztet. Az 1773-as, a jobbágyokra nézve kedvező úrbéri szerződés nem is maradt fenn végleg. Az 1818-19-es uradalmi conscriptióban a 21 4/8 telek már 2553 nap gyalogrobottal tartozott, vagyis telkenként 118 nappal, ami nem csupán az 1773. évi megállapodásban foglaltaknál lényegesen több, de meghaladja a Mária Terézia úrbéri rendeletében meghatározott 104 napot is. A zsellérek 18 napi gyalogrobotja 21 napra növekedett, csupán a hazátlan zselléreké maradt az eredeti 12 nap. Hosszú fuvar tekintetében visszaállították a négy telkenkénti egy fuvart. A kocsmáitatás ideje ismét fél évre redukálódott.

37 A kilencedet továbbra is természetben fizették.

38 Tehát 1773-1818 között az uradalom nemcsak visszavett minden korábbi engedményt, hanem az 1767-ben az urbáriumban megszabottnál is súlyo398