Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

13 sabb terheket rótt a községre. Az áttérésnek időpontját nem ismerjük, a fokozódó terheléssel szembeni ellenállásnak sincs nyoma az uradalmi ill. vármegyei iratanyagban. A megemelt terhek nyomán az uradalomnak 1818-19-ben 4263 Ft jövedelme származott a községből. Összehasonlításként: a Diósberényből befolyó bevétel 7513 Ft-ot tett ki. A Szakadatról származó jövedelem döntő hányada naturális jellegű volt: robot 1613 Ft, kilenced 1032 Ft, bordézsma 962 Ft, csupán a regálé (209 Ft) és egyéb kisebb tételek jelentkeztek pénz formájában. A korábban pénzben fizetett kilenced átváltása terményre nem bizonyult előnyösnek a község számára. 1756-ban az évi kilenced 342 Ft-ot tett ki, 1828-ban a terményben szolgáltatott kilenced pénzbeli értékét 1032 Ft-ban adta meg a regnicoláris összeírás. Az 1767. évi úrbéri rendelet szabályozta a községek belszervezetét és az uradalomhoz, valamint a vármegyéhez való viszonyát is. A községi elöljáróság a földesúr ellenőrzése alatt állt, jogkörét is a földesúr határozta meg. Általában a közigazgatás ügyeit és a kisebb polgári peres ügyeket engedte át az elöljáróságnak. Rendezett viszonyokat e tekintetben is az 1767. évi úrbéri rendelet teremtett. Ennek értelmében a község lakossága a földesúr által kijelölt három személy közül választhatott bírót. Az esküdteket és az adminisztrációt lebonyolító jegyzőt a község a földesúr befolyásától mentesen választhatta meg. Az elöljáróságra tartozott a kártételek, kisebb tolvajlások, rendbontások, garázdaságok ügyében történő ítélkezés. Számadást kellett készíteni a község bevételeiről és kiadásairól. Súlyosabb ügyekben, illetve fellebbezés esetén az ügy az úriszék elé került. A rendelet lehetővé tette, hogy a község földesura elleni panaszával a vármegyéhez fordulhasson. II. József pedig a vármegyei ügyészeket rendelte a jobbágyok védelmére földesuraikkal szemben.

39 Szakadáton a községi elöljáróság tagjai általában a telkes jobbágyok közül kerültek ki. Az 1828. évi összeírást aláíró elöljárók valamennyien telkesek voltak. A község feletti földesúri hatalmat gyakorló hőgyészi uradalom egysége 1823-ban megszűnt. Örökösödés révén az uradalom három részre bomlott, Szakadat földesura gr. Apponyi József lett, míg a vele szomszédos Diósberényé gr. Apponyi György.

40 Szakadat úriszéke Pálfára került át. Változás következett be a község közigazgatási hovatartozásában is. 1778-ig Szakadat a völgységi, ettől kezdve a simontornyai járáshoz tartozott. A községi elöljáróság tevékenységének írásos nyoma csak akkor maradt, ha az ügy magasabb fórum, az úriszék, illetve a vármegye elé került. A községi elöljáróság gondoskodott pl. a katonaállításról. Kremer Ádám bíró 1815-ben felsőbb rendelet ellenére befogatta a katonának Schneider Imre községi kanász egyetlen fiát. Mikor Schneider panaszt emelt, a bíró idő előtt elbocsátotta a szolgálatból. Kremer büntetésül 16 pálcaütést kapott, de a dolog érdeme nem változott, a kanász állását és fiát is elvesztette.

41 A bírói tekintély és jogkör gyengeségére világít rá a következő eset. Özv. Schmitpergerné disznaját széttépte a csernyédi juhász kutyája. Mikor a bíró, Isti Jakab elégtétel adására szólította fel a juhászt, az hazugnak nevezte. A bíró csak az úriszéken keresztül tudta az ügyet rendezni.

42 Úriszék, majd a megyei törvényszék elé került Gyönk és Szakadat határpere. Szakadat magáénak tekintette a gyönkiek által birtokolt szőlőhegy egy részét. Jogának úgy kívánt érvényt szerezni, hogy több ízben felgyújtotta a gyönkiek szőlőjét és az ott található présházakat.

43 Űriszék elé került Martin Grüsser szakadáti kovács ügye is, akit az uradalom alkalmazottja, a diósberényi erdőkerülő vert bénára, mert megütötte annak rátá399