Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
9 tartották. 1727-ben a község különvált a hőgyészi plébániától, saját plébánost kapott Szigethy András személyében. Az új plébániához tartoztak a környék protestáns többségű falvainak katolikus lakói is: Diósberény, Szárazd, Udvari, Gyönk, Varsád, Kalaznó, Kistormás, Pélpuszta. Szigethy - aki már a régi templomban misézett - védőszentjéül Szent Miklóst választotta. 20 A templomot következő plébánosa, Marker Ágoston hozta valamelyest rendbe. Winkler meleg szavakkal emlékezett meg elődjéről; az 1739-es pestisjárvány idején, amely a község elöljáróit is magával ragadta, ő gondoskodott a betegek ellátásáról és az egészségesek élelmezéséről. Ennek ellenére rossz véget ért a plébános. 21 A megye vizsgálatot indított ellene, mivel meglátogatott a járvány miatt zár alatt lévő Tevelen egy pestises beteget. 22 Markert az uradalom katonái 1740-ben letartóztatták, a püspöki tanács pedig kiközösítette. A következő plébános, Kovács Simon (1741-1757) nevéhez fűződik a plébánia felépítése. „Apostoli hevülettel" fogott munkához Winkler Mihály 1759-ben. Igyekezett rábírni a híveket, hogy ne csak azon a hét végén járjanak templomba, amikor éppen abban a faluban misézik. A misék rendjét - ha kellett vesszővel és korbácscsal - helyreállította. Megszervezte a hét végi hitoktatást az ifjúság számára. Különböző nemzetiségű hívei számára magyarul és németül prédikált. Elmondása szerint sikerrel vette fel a küzdelmet a babonák ellen, de a szabados erkölcsökkel szemben tehetetlennek bizonyult. Munkájának legmaradandóbb gyümölcse a templom teljes felújítása volt. Mivel a község vonakodott osztozni a terheken, saját költségén végeztette el a munkát. A lakosság csupán fuvart és napszámot, az uradalom fát, téglát, meszet adott. A templom négy évig épült, 1765-re készült el. Winkler még orgonát is szerzett. A templom falait képekkel festette ki. Elkészülte után a temetőt, amely eddig előtte volt, most a templom mögé helyeztette át. 23 . Bár Winkler nem volt anyagias - saját költségén építtette fel a templomot egyháza szolgálatában nem kímélte sem önmagát, sem híveit. Erkölcsi igényessége, anyagi követelései miatt állandóan feszült viszonyban élt a község lakosságával. A diósberényi filiale Kovács plébános alatt 30 Ft-ot és 4 öl fát fizetett, Winkler alatt 60 Ft-ot, 6 öl fát, 2 cseber bort. Winkler még ezt is kevesellte, de a további emelést a vármegye megakadályozta. 24 így azután a község - bár hálás volt neki - megkönnyebbüléssel fogadta távozását 1769-ben. A bonyhádiak hívták meg papjuknak - ők is templomot akartak építeni. 25 Winkler távozásával, az 1767-es urbáriummal lezárult a közság történetének korai szakasza. A telepeseknek nyújtott kedvezmények megfeleltek a korban általános gyakorlatnak. A rájuk váró nehézségek is azonosak voltak: anyagi alapok hiánya, elvadult, művelésbe nehezen vonható határ. így azután, amikor a toborzók keltette illúziók szembesültek a valósággal, sokan feladták a reménytelennek tűnő küzdelmet. 26 A nehézségek hatására átmenetileg csökkent a lakosság. Valószínűleg nem vissza Németországba, hanem más közeli falvakba áramlottak. A helyzet másfél évtized elteltével egyre gyorsabban javulni kezdett. A megművelt földterület, az állatok számának növekedése meghaladta a lakosság létszámának gyarapodását. AZ 1760-as évekre a fejlődés eljutott az extenzív területi terjeszkedés határáig. Az 1767. évi urbárium és előzményei már a fejlődés során keletkező új feszültségeket, ellentmondásokat jelzi. 395
