Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

V. A nyugati vonaldíszes kerámia temetői Ebben a fejezetben a nagyobb sírcsoportokat, temetőket elemezzük szociálarchaeológiai szempontjaink szerint. Azokat a lelőhelyeket, melyeken csak egy sír, vagy csak néhány temetkezés került elő, és így nem nyújtanak elegendő lehetőséget a részletes analízisre, a lelőhely-katalógusban mutattuk be a disszertációhoz mellékelve; a katalógus közlésére itt nincs lehetőség, de a végső kiértékelésből ezek a lelőhelyek sem maradnak ki. Ezek közé tartozik a dunántúli, szlovákiai, cseh- és morvaországi, Elbe-Saale-vidéki lelőhelyek nagyobb része, illetve a nyugatabbi területek számunkra jelentéktelenebb több lelőhelye is. A vonaldíszes kerámia legnagyobb szlovákiai temetőjét Nyitrán tárta fel J. Pavúk (nem teljes mértékben; a sírkerámia többsége a zselizi-csoport keletkezése előtti időszakba tartozik, a legfiatalabb sírhorizontot Pavúk már a zselizi-csoportba sorolja (PAVÚK 1972, II., 83). A temető időhorizontjait az egyes sírcsoportokkal azonosítja (PAVÚK 1970,

1., 248). A férfi-nő arány (sex-ratio): 54,00:46,00% nagyjából kiegyenlített (PAVÚK 1972, II., 65). A temető fokozatos, de megtört használatára a 11 sír-superpositio a bizonyíték: ezek, illetve a kerámia alapján, a temetőtérkép figyelembevételével 8 kisebb sírcsoportosulás állapítható meg a nyitrai temetőben (PAVÚK 1972, II., 88). Ezek időben egymást követték, ezek a csoportosulások jelentik elemzéseink alapját. A 2. kombinációs leletkatalógusból kitűnik, hogy a feltárt sírok 37,80%-a (28) melléklet nélküli, ezek 25,00%-a felnőtt férfié, 39,28%-a nőé, és ugyanennyi a gyereksírok aránya is. Megállapítható, hogy a kronológiailag fontos kerámiaformák nem kapcsolhatók nemekhez. Kerámia a sírok 84,40%-ában (39) található meg, a férfisírok esetében kétszer nagyobb arányban, mint a nőiekben. Elemzéseink legfontosabb adatait az eszközök jelentik. Pavúk is kritizálja azt a korábbi nézetet, mely szerint a kőeszközös temetkezések egyértelműen férfiak, az ékszeresek pedig nőiek (PAVÚK 1972, II., 70); ezt a feltevést a legrégebbieken kívül U. Fischer (1956), H.-D. Kahlke (1957) is tényként fogadta el és alkalmazta. Ezt a „tézist" elsőként A. Häusler bírálta (1966, II.), ugyanakkor I. Richter is megfigyelte Flombornban, hogy férfisírokban is lehetnek ékszermellékletek (1968-1969, 178). Ugyanezt láttuk Mórágy-Tűzkődombon is. Nyitrán a kőékek a Spondylus-ékszerekkel egyazon sírokban, főként férfiaknál találhatók meg. Kőbalta csak 2 férfisírból ismert, és egy kivétellel a csiszolt kőékek is a férfisírok jellemzői (két női sír kivételével). A mellékletek kombinációit vizsgálva feltűnik, hogy a mennyiségileg és minőségileg is kiemelkedő kombinációk ugyancsak a férfisírokat jellemzik. Az egész temető legkiemelkedőbb eszköz- és ékszermellékletű temetkezése az 58. férfisír kőbaltával, kőpengével, csontkarkötővel, Spondylusokkal; ez a temetkezés az 1. csoportosulás közepén helyezkedik el, ebben a csoportosulásban ez az egyetlen férfitemetkezés (3. temetőtérkép). A 2. csoportosulásban is egy férfisír tűnik ki nyakdíszével, két másik férfisírban festékdarab volt, a két női sír melléklet nélküli. A 3. csoportosulásban a 76. férfi temetkezése a leggazdagabb eszközkombinációjával, de egy 2-5 éves gyermeknél is találtak kőéket (40. sír). Egy másik 38