Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nem vállalkozik a kormányzásra... a koalíciónak állott volna módjában és kötelességében a korona és a nemzet között keletkezett konfliktust elkerülni."

7 A politikai kibontakozás alapkérdéseiben mereven szembenálló két megyei lap meglepően azonos véleményt alakított ki gróf Széchenyi Sándor és főispáni tisztének megítélésében. A Tolnamegyei Közlöny a választások után egy héttel annak a reményének adott hangot, hogy az a „gróf Széchenyi Sándor marad a vármegye élén, kit még ellenzéki körökben is nagyon becsülnek és tisztelnek."

8 A megyei ellenzék több-kevesebb őszinteséggel adott „hűségnyilatkozata" természetesen nem nyújtott elegendő támaszt a főispáni tisztség megtartására. Széchenyi Sándor - több megye főispánjával egyidejűleg - február első felében benyújtotta lemondását, majd ennek elfogadása előtt családjával hosszabb időre Afrikába utazott.

9 A hivatali teendők intézését az a Dőry Pál vette át, aki az 1904 novemberi eseményeket követően kilépett a Szabadelvű Pártból.

10 Dőry a Tiszának és Perczelnek bizalmat szavazó november 23-i közgyűlésen sem vett részt.

11 A megüresedettnek vélt főispáni szék betöltésével kapcsolatban azonnal megindultak a találgatások. A tisztség elnyerésére két „pályázót" tartottak igazán esélyesnek: egyrészt a Széchenyit helyettesítő alispánt, Dőry Pált, másrészt a Szabadelvű Pártból időközben ugyancsak kiváló gróf Apponyi Gézát. A potenciális jelöltek versengésére azonban egyelőre mégsem került sor, mert a Fejérváry-kormány kinevezése miatt kialakult új helyzetben Széchenyi Sándor ugyan megismételte a korábban Tiszának benyújtott lemondását, de Fejérváry kérésére végül mégis megtartotta „ideiglenes főispáni állását addig, míg a parlament nélküli kormány az ország irányítását a többségből alakítandó ... kormánynak át nem adja."

12 A január óta húzódó válság az inparlamentáris kormány kinevezésével még súlyosabb szakaszába ért. Június végén július elején megkezdődött az ún. nemzeti ellenállás szervezése, ami a parlament elnapolása miatt együtt járt a politikai élet bizonyos decentralizálódásával: míg 1904-ben a politikai események középpontjában a parlament állt, most a hangsúly a törvényhatóságokra tevődött át."

13 A megyék viszonya a nemzeti ellenálláshoz természetesen eltérő volt - s mint ahogy korábban már utaltunk rá -, Tolna nem tartozott az alkotmányvédelemben az élenjárók közé. Ezt látszik igazolni az is, hogy az ellenállás meghirdetését követően viszonylag hosszú ideig nem ült össze a közgyűlés. Hiába sürgeti a függetlenségi sajtó már július elejétől a vármegyét, a közgyűlést csak augusztus első felére hívták össze. A Fejérváry-kormánnyal kapcsolatos határozat meghozatalának halogatása önmagában is sejtette, hogy Tolna megyében nem várható radikális állásfoglalás. Ezt valószínűsítették a közelmúlt eseményei, s a novemberi és januári közgyűlések határozataiban tükröződő erőviszonyok is." ...ha a legközelebb lefolyt eseményekre tekintünk vissza - írja keserűen a Tolnamegyei Közlöny - ...akkor kétség szállja meg lelkünket, hogy váljon a mi vármegyénk állástfoglal-e, vagy pedig megmarad annak, minek ma széles körökben hirdetik: fekete-sárga császári pártnak."

14 A megyei ellenzék számára nem túl bíztató ilyen előzmények mellett kedvezőbb előjelek is mutatkoztak, mindenekelőtt gróf Széchenyi Sándor bizalmatlansági szavazata a főrendi házban. Az is megnyugtatóan hatott, hogy az alispán, Dőry Pál egyre inkább az Andrássy-csoport politikai nézeteit vallotta.

15 A sokszor sürgetett és végre augusztus 10-re összehívott vármegyei közgyűlés eseményei és határozatai messzemenőkig igazolták az előzetes várakozást. Az ellenzék képviseletében Rátkay László és Boda Vilmos fogalmazta meg indítvá372