Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nyát, a szabadelvű többség állásfoglalását pedig az állandó választmány határozati javaslata összegezte.

16 Noha mindkét indítvány bizalmatlanságot szavazott a Fejérváry-kormánynak, mégis alapjaiban különböztek egymástól. Az ellenzéki javaslat ugyanis - a vezérlőbizottság útmutatásainak megfelelően - nem csupán a meg nem szavazott adók, újoncok behajtása, illetve behívása ellen tiltakozott - ahogy azt a szabadelvű többség tette - hanem szót emelt az önként jelentkezett újoncok és a póttartalékosok behívása ellen is. Vitathatatlan, hogy a kormány és a törvényhatóságok közötti közigazgatási összeütközésnek ez utóbbi kérdésekben hozott állásfoglalások képezték az alapját, hiszen az adóbehajtásokat már az 1904. december 30-i 4080/1904. P. M. sz. rendelet felfüggesztette, az újoncok kiállítására pedig a Fejérváry-kormány soha nem hívta fel a törvényhatóságokat,

17 így a meg nem szavazott adók és újoncok vonatkozásában hozott tiltakozások formális gesztusnál többnek aligha értelmezhetők. Egészen más a helyzet az önként befizetett adók, az önkéntes újoncok és a póttartalékosok ügyében, ugyanis a fennálló adóügyi jogszabályok valamint a véderő törvény e tekintetben közreműködési kötelezettséget rótt ki a törvényhatóságokra.

18 A közgyűlésen megvitatásra kerülő két javaslat közötti lényeges különbség tehát az, hogy míg az állanó bizottság határozati javaslata tiltakozását a törvényes keretek között igyekezett megtartani, addig az ellenzék ezeket a kereteket indítványában figyelmen kívül hagyta. A Rátkay László és Boda Vilmos által előterjesztett indítvány fölött tartott vitában a hozzászólók elsősorban a javaslat ellen sorakoztatták fel érveiket: - Bartal Béla bizottsági tag abban látott veszélyt, hogy „a szélsőségekbe csapó politikával a koalíció hitelünket a világpiacon megingatja". Továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy „nem a kormánynak, hanem az államnak kell az adó... az adófizetés korlátozását nem helyesli és hogy saját önbecsülésének tartozik annyival, hogy ha az állam segélyét, támogatását, intézményeit igénybe veszi, akkor meg is fizeti az adóját." - Simontsits Elemér vármegyei főjegyző - ugyancsak Bodáékkal szemben érvelve - azt hangsúlyozta, "hogy a közadózás és katonáskodás közjogi kötelesség ugyan, de van annak magánjogi oldala is: ha az adózást eltiltjuk, az ex-lex megszűntével csak a szegény nép szenvedi meg a felhalmozódott adóhátralékot".

19 - Az előzőekkel ellentétben a főispáni babérokra vágyó Apponyi Géza a Boda-féle indítvány mellett foglalt állást. A vitát lezáró név szerinti szavazás eredménye nem keltett meglepetést: az állandó választmány javaslatára 104-en, az ellenzék indítványára 88-an szavaztak. A januári választások óta kétségtelenül tovább erősödő és egyre népszerűbbé váló ellenzék a közgyűlésen még mindig kisebbségbe szorult, ami azt is jelentette, hogy a törvényhatósági bizottság és a vármegyei választóközönség között a politikai meggyőződés tekintetében korábban létrejött különbségek továbbra sem szűntek meg: hiszen a szabadelvű többség óhaját kifejező állásfoglalás azt jelezte, hogy Tolna megye törvényhatósági bizottsága "nem lett hazaáruló, de nem is lesz elhatározott alkotmányvédő... leszavazta az indítványt, mely igen szelíd alakban csupán annyit kívánt kimondani, hogy a vármegyei tisztviselők az önkéntes adók beszedésénél, az önként ajánlkozó újoncok besorozásánál közre nem működhetnek. Mint azóta kitűnt, a bizottság akkor elfoglalt álláspontja a kormányéval azonos, mert csak azokat a vármegyei határozatokat semmisíti meg, melyek az indít373