Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

ura volt, akiktől 412 forintért biztosította viszonylagos szabadságát az 1600-as évek végén.

92 Hasonló megegyezés jött létre Cegléd és egyházi földesura, a pozsonyi apácák között: a városnak sikerült a földesúri szolgáltatásokat évi 400 forintokért kiárendálni.

93 Mit vásárolhatott ennyi pénzért magának az egykori tulajdonos? Erre - sajnos - roppant kevés adatunk van. Lássuk legalább e keveset. 1671-ben a debreceni tanács rendet próbált teremteni vargamester uramék között, s egy jól készült bocskor árát 24, egy szőrös bocskorét 21 dénárban szabta meg.

94 Abaúj vármegye 1696-os limitációja szerint egy öreg borjúbőr csizma 1,30 dénár, egy kecskebőr csizma 1,40 dénár, egy „öregh karmaziny csizma a javábul" 3 forint.

95 Tehát 35-50 pár csizmát lehetett volna venni a bogyiszlói pénzen. 1696-ban Abaúj megye a kovácsok munkáját is limitálta: Öreg lapos kapa 21 dénár Kétágú kapa 24 dénár Új patkó felütése 9 dénár Ó patkó felütése 3 dénár Zsindelyszeg 1000 db 60 dénár Deszkaszeg 100 db 15 dénár Új csoroszlya 50 dénár Öregfejsze 36 dénár Kisebb fejsze 24 dénár

96 A termények árának megállapítására (limitálására) azért volt szükség, mert a hadsereg a helyszínen szerezte be élelmének legnagyobb részét, és ezért készpénzzel fizetett. Állandóak lehettek a huzavonák, összeütközések és civódások a hadsereg bevásárlói és a termelők között, hiszen az előbbiek mindenképpen igyekeztek leszorítani az árakat. A hatóságok nyilvánvalóan engedtek a felsőbb nyomásnak, és a megszabott árak alacsonyabbak voltak a piaci áraknál, de azért ezek a listák mégis tájékoztatnak bennünket a gazdasági viszonyokról és a pénz vásárlóértékéről. Szerencsénkre éppen 1699-ben állapította meg Tolna megye a termények árát: a tiszta búza kilója (két pozsonyi mérő, azaz 125 liter, körülbelül 1 mázsa) 2 forint, a kétszeresé (mixtúra) 1 forint 5 garas, az árpáé 1 forint.

97 Száz mázsa árpát, vagy 50 mázsa tiszta búzát kellett tehát eladnia a bogyiszlói lelet gazdájának, hogy ennyi pénzt összeszedjen. Ez bizony - ismerve a korabeli terméshozamokat - tetemes mennyiség. A húsárak 1697 után Észak-Magyarországon (Lőcse, Késmárk, Besztercebánya, Nagyszombat, Szepes, Igló) kezdenek csökkenni, mégpedig a jó takarmánytermés, valamint a nemrég felszabadult területek bizonyos mértékű gazdasági fellendülésének eredményeként.

98 Tolna megye 1698 decemberében a marhahús okkáját 8, a sertéshúsét 10 dénárban állapította meg.

99 Megfelelnek ennek azok az árak, amelyeket az 1699. februári közgyűlés szabott meg, csakhogy ekkor fontokban beszéltek, s a marhahús fontját 4, a sertéshúsét 5 dénárban maximálták. Ennyi maradt az áruk 1701-ben is, de ekkor a bárányhús is szerepel (június 24-ig fontja 5 dénár, később olcsóbban kell adni). 1699-ben a tyúk 12, a lúd 20 dénár, 1700-ban egy lúd 14 garas, egy pár kacsa 8 garas (40 dénár) és egy pár kakas 6 garas (30 dénár). A tojás árát ugyanekkor 5 darabonként 1 garasban szabták meg, azaz darabja 1 dénár volt.

100 A vaj árát is limitálta Tolna megye 1699-ben, de nem tudjuk, hogy mekkora volt az a „media minoris mensurae" - talán kis icce -, amelynek 30 dénár 352