Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
volt az ára, ami 6 font sertéshús, vagy 25 tojás árának felelt meg, tehát meglehetősen drága volt. Abból, hogy 1700-ban a vaj pintjét 1 fontban állapították meg, szabad talán arra következtetnünk, hogy az előbbi mérték a budai magyar iccének felelt meg. 101 A szalonna fontja 1699-ben 25, 1700-ban 20 dénár, tehát 20%-kal olcsóbb, ami önmagában is mutatja az árak igen gyors ingadozását és mindenféle viszonyítás esetleges voltát. 102 1701-ben királyi rendelet szabályozta a porciók fizetését: gyalogos és lovas tisztnek, gyalogos közlegénynek és dobosnak havi 4 forint, a vérteseknek és tizedeseknek, a kovácsoknak és szíjgyártóknak 5 forint jár; a kenyér és ruházat ebben benne foglaltatik. 103 A bogyiszlói 100-120 forint tehát 25-30 gyalogos 1 havrporciópénzére volt elegendő, vagy - ami talán még beszédesebb - egy lovas tiszt 25-30 hónap alatt kapott ennyi porciót. (Ez nem azonos a zsoldjával.) A bor árát a legnehezebb egységesen megállapítani, mert nemcsak vidékenként annyira eltérő erejétől, szeszfokától, színétől, zamatától és korától függ, hanem talán mindennél jobban a termés nagyságától. Észak-Magyarországon az 1660-as évek közepén csökken az ára, 1679 után viszont az emelkedés állandó, s ez az 1690-es években éri el csúcspontját. A jelenség oka: a szőlők részleges pusztulása a háborúk során, rossz termés, megnövekedett kereslet (sok idegen katona) és az adópolitika. 104 Tolna megye 1698-ban 10 dénárban határozta meg okkáját, ami nagyjából a sertéshús árának felelt meg. Az 1699-i limitáláskor csak annyit jegyeztek meg röviden, hogy a bort nem lehet limitálni, mert nagyon különböző az ára. 105 1700-ban viszont a kimért bor iccéjét (media) 7 dénárban szabják meg. 106 A lelet gazdája tehát 1727 icce (azaz 1382 liter) bort vehetett volna pénzéért. Buda első ostromakor (1684) sok szarvasmarhát hajtottak fel az Alföldről. A nemesi felkelés élén álló Esterházy Pál nádor is vásárolt belőlük, hogy azután birtokára küldje. Feleségének írott leveléből kiderül, hogy augusztus 21-26. között 180 marhát vett 500 forintért, tehát 2 forint 78 dénárért darabját, ha pozsonyi forintban számítjuk. Október elején már csak 92 marhát kapott 602 forintért, tehát darabját 6 forint 52 dénárért. Ez annyit jelent, hogy egy jó hónap alatt majdnem a háromszorosára szökött fel a marha ára. Október elején nem is tudott már elegendő marhát venni, kénytelen volt megelégedni birkával is: 210 juhot 117 forintért vett, azaz 56 dénárért kapott egyet. (A nádor azt írta feleségének, hogy a marhakereskedők kizárólag tallérban fogadják el a fizetést.) 107 A lelet tulajdonosa tehát augusztusban 36, októberben már csak 15 marhát, illetve 179 birkát vehetett a pénzén. Tanulságosnak ígérkezik az egykorú munkabérek figyelemmel kísérése is, bár rájuk vonatkozóan még kevesebb adat áll rendelkezésünkre ebből az időből. 1679-ben a csáktornyai majorságterv szerint 1 cseléd évi bére 10-15 forint készpénz, 101/2 drevenka rozs, 10 font vaj és hetenként háromszor 1/2 font hús. Kaptak ezen felül sót (káposztasavanyításhoz is), gyertyát és kevés búzát az ünnepi tésztasütéshez. 108 A sátoraljaújhelyi csizmadiacéh 1686-os szabadalomlevelének 10. articulusa szerint a hetibéres legénynek 25 pénz (nyilván dénár) jár. 109 Az ácslegények napi bére Lőcsén 1662 és 1709 között 24, Besztercebányán 1691-1710 között 30 dénár volt. Egy napszámos ugyanitt 1682-1709 között 20 dénárt kapott. Ezek az adatok különösen azért értékesek, mert általában több száz eset alapján kerültek rögzítésre. 110 Egy csizmadia vagy ácslegény 484 napot dolgozott tehát a bogyiszlói összegért, egy napszámos 604 napot szolgált érte, ami - ha a vasárnapokat és ünnepnapokat leszámítjuk - nagyjából két évet jelent, ha magára nem költött egy dénárt sem, ami persze lehetetlen. 23 353
