Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

ezeknek a síroknak az esetében tételezzük fel a 8. sírcsoportosulást, melyben a sírok sort alkotva helyezkednek el. A 9. sírcsoportosulást a térképen a 33. fiúcsecsemő, az inf. II. leánygyermek és a 44. felnőtt temetkezései alkotják, melyek egymáshoz közelebb fekszenek, a többitől jobban elkülönülve. Feltűnő, hogy a 43 és 44. sírok mélysége csaknem teljesen azonos (150 és 152 cm), de a csecsemő most is jóval magasabban fekszik (116 cm) (1. temetőtérkép). Az ismeretlen nemű felnőtt vázának iránya kissé eltér a főiránytól, koponyája közvetlenül a leány sarokrésze mögött helyezkedik el. Nemcsak a csoportosulás, de az egész sírcsoport legtöbb edénnyel ellátott temetkezése a leánygyermeké, melyben 6 edényen kívül egy állatidol is van a neolitikus mécsesek vagy oltárkák típusából. A fiúcsecsemőnél 4, a felnőttnél pedig már csak 2 edény található. Hasonlóság van abban, hogy mindegyik sírban csak pengék vannak: a felnőttnél 2 kova- és egy obszidiánpenge, a leánynál 2 kovapenge, a csecsemőnél pedig 2 obszidiánpenge került elő (2. temetőtérkép). A kerámiában leggazdagabb 43. leánygyermek sírja az ékszerek terén is a legkiemelkedőbbek közé sorolható Spondylus-karkötőjével, kagylóövjével, réz- és kagylógyöngy nyakláncával, réz- és kagylógyöngy karkötőjével. A laborvizsgálatok szerint ez a 3 csontváz egy biológiai egységet képez a térkép szerinti 10. csoportosulás eltemetettjeivel. A 10. sírcsoportosulásba soroltuk a térképen is szorosan egymás közelében fekvő 60. leánygyermek (5-6 éves) és 62. leánygyermek (4-5 éves), az 55. férfi és az 56. nő temetkezéseit. A két felnőtt vázának iránya D-felé, a leánygyermekeké pedig É-felé mutat kis eltérést a főiránytól (1. temetőtérkép). Az edények síronkénti mennyiségében mutatkozó rangsor itt is szembetűnik (1. temetőtérkép). Az egyes edényfajták megléte, de kombinációik alapján is észlelhetők bizonyos összefüggések a temetkezések között, a régészeti adatok nem cáfolják a laborvizsgálati eredményt, mely szerint a két, külön tárgyalt sírcsoportosulás esetében egy biológiai egységről lehet szó. A 9 és 10. csoportosulások egyaránt kitűnnek gazdag ékszermellékletes temetkezéseikkel. A11. sírcsoportosulás a sírcsoport K-i szélén egy szűkebb egységben elhelyezkedő 66 és 77. férfi, az 59. meghatározatlan nemű egyén és a 65. nő (16-18 éves) temetkezéseiből áll. A csontvázak iránya megfelel a főiránynak, ellenben itt, a temető szélén két ellentétes irányú csontváz is fekszik (59 és 77. sírok) (1. temetőtérkép). Ez a csoportosulás a többihez viszonyítva különösen gazdag eszközmellékletekben (2. temetőtérkép). Az egész sírcsoport legtöbb eszközt tartalmazó sírja a 66. férfié 26 eszközzel, de az ellentétes irányú 59. csontváz is kiemelkedik 4 obszidiánpengéjével és csonteszközével. Ez a csoportosulás kitűnik abban, hogy obszidián nagy számban fordul elő benne, és egy kivétellel minden sírban van csonteszköz. A leletkörülmények itt felvetik a specializálódás kérdését is az egyes családok esetében. Ékszer/viseleti melléklet csak az ellentétes irányú 59. temetkezésben került elő: a derékrész körül Spondylus-öv húzódott. Lengyel Imre elemzései szerint itt is egymással biológiai kapcsolatban álló embereket temettek el. A két utóbb vizsgált csoportosulással összefüggésben tűnik szembe a 78. férficsontváz is, melyen csonkítás nyomai is megfigyelhetők voltak; ez a temetkezés egyértelműen egyik csoportosulásba sem sorolható. Ugyanez a helyzet az 53. leány temetkezésével kapcsolatban is, a megoldásban itt a vércsoportvizsgálatok sem segítettek. Ezektől É-ra fekszik az 57 és 58. férfisír, ezek edényeik összetételében egymáshoz állnak legközelebb, de a laborvizsgálatok alapján nem sorolhatók egyik 24