Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

csoportosulásba sem. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha a 12. sírcsoportosulás temetkezéseit is figyelembe vesszük (1. temetőtérkép) ide a feltárt terület É-i szélén feltárt 75. leánygyermek, a 73. gyermek és a 76. női temetkezés tartoznak. A rézmellékletek alapján nem zárható ki, hogy az 57 és 58. sírok is ezzel a csoportosulással lehetnek összefüggésben. A csoportosulásban eltemetettek biológiai kapcsolatait Lengyel Imre kimutatta nagy valószínűséggel, sőt, biológiai (vérrokonsági) kapcsolatban álltak a 8. sírcsoportosulásban lévő 51, 54 és 63. egyénekkel is (1. temetőtérkép). A sírcsoport NY-i oldalán fekvő 2 és 3. női sírok esetében tételezzük fel a 13. sírcsoportosulást, a sírmélységek közel állnak egymáshoz, a csontvázak iránya és fektetése megfelel a sírcsoportban általánosan megfigyeltnek. Feltűnő, hogy mindkét sírban azonos számú edény van, és az edényfajtákban is van megegyezés (1. temető térkép). A 3. leány sírja kitűnik eszközeinek összetételével, koponyáján pedig egy vadkanagyar töredék fekszik: azonban ez sem agyarcsüngő, vagy ilyennek a része. Figyelemreméltó, hogy egy másik agyarlelet a 46. leánygyermek koponyáján került elő! (2. temetőtérkép). A rendelkezésre álló adatok nem elegendők biológiai kapcsolat kimutatására a két női között, csak a temetőtérkép és a régészeti adatok alapján valószínűsíthető valamilyen viszony a nő és a leány között. A sírcsoport közepén fekvő 11. felnőtt-temetkezés a kerámia alapján kapcsolatban állhat a 6, 7 és 8. csoportosulásokkal egyaránt (1. temetőtérkép). A következőkben az egyes mellékletfajták előfordulását vizsgáljuk meg, azt kutatva, lehet-e valamilyen összefüggés a mellékletek, ezek kombinációik és a nemek, különböző életkorú egyének között. Az elemzéseket 71 egyén antropológiai és laboratóriumi vizsgálati eredményei alapján 5 életkor-kategóriában végezzük el. Az első életkor-kategóriát a felnőtt nők és férfiak jelentik, ez a kategória magában foglalja az aduitus, maturus és senilis korú egyéneket. Ezek teljesen biztos elkülönítésére még nem látok lehetőséget Mórágy-Tűzkődomb esetében, mert a „felnőtt" kategóriába sorolt egyének megélt biológiai korát a morfológiai és a biokémiai vizsgálatok gyakran 10-25 éves eltérésekkel adják meg. A többi életkorkategóriában az antropológiai életkor-meghatározások a mérvadóak a korábban említett problémák miatt. Ellenben a csontváz nemére vonatkozó meghatározások csak akkor fogadhatók el, ha mindkét természettudományos módszer ugyanarra az eredményre jutott; a többi esetben a csontváz nemét „ismeretlenként" jelölöm. Azokban az életkor-kategóriákban (az ivarérett kort megelőzően), melyekben antropológiai módszerrel nem állapítható meg a csontváz neme, a laboratóriumi eredményeket kell elfogadnunk. A második életkor-kategóriában vizsgáljuk a juvenil korú egyéneket, ez a „fiatal" kategória. A harmadik életkor-kategóriát jelentik az infans II. korú leány- és fiúgyermekek, míg a negyediket az infans I. korúak. Az ötödik életkor-kategóriába helyeztük a csecsemőket és újszülötteket. A laborvizsgálatok éppen ezen a téren hozhatnak minőségi változást a neolitikus temetőelemzések terén: a nemek a gyermekek esetében is megállapíthatók. 25