Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

nők között a kerámia feltétlenül kapcsolatot jelez, esetleg két testvérről lehet szó, akik házasság révén kerültek külön-külön egységekbe. A laborvizsgálatok szerint nemcsak a csoportosulásban említett 3 sír tartozik egy biológiai csoportba; a kérdést a következőkben tárgyaljuk részletesen. A 7. sírcsoportosulásba a térkép alapján a 47. fiúgyermek, a 48. nő és a 15. felnőtt temetkezése sorolható, e három sír egy sorban fekszik. Az egymás melletti 47 és 48. síroktól a már vizsgált 16 és 46. női temetkezések sincsenek nagyobb távolságra, mint a 15. sír, ezért a 46. leánygyermek (9-11 éves) temetkezését is ebben a csoportosulásban elemezzük. A csontvázak iránya és fektetése hasonlóságot mutat (1. temetőtérkép). Most is szembetűnik az edények síronkénti számában feltételezett rangsor, hierarchia: a 46. leánynál 5 edény van, ami mórágy-tűzkődombi viszonylatban gazdagnak mondható. A 46. leánygyermek kerámiaanyaga külön figyelmet érdemel: besimított díszű Butmir-edénye a 6. csoportosulás 36. női sírjának hasonló típusú és díszű edényével mutat összefüggést, míg a ritkán előforduló gömbölyded pohártípus a 36 és 40. sírok edényeihez hasonló. A 46. sír kétrészes kis tálja megvan a 6. csoportosulás 50. sírjában is (1. temetőtérkép). Vagyis a 46. leánygyermek a kerámia révén összefüggésben állhat a 36,50,40 és 48. temetkezésekkel: az 50. csontváz neme ismeretlen, a többi mind női! A 46. leánygyermek eszközmellékleteinek összetételével is kiemelkedik, mivel 3 kőpengéje, feje alatt pedig őrlőkő volt (2. temető térkép). Itt az ékszer/viseleti mellékletek is megvizsgálandók: a 47. fiúgyermek Spondylus-karkötővel, rézgyűrűkkel, réz- és kagylógyöngy lánccal emelkedik ki (2. temető térkép). A kerámiában és az eszközökben legkiemelkedőbb 46. leánysírban a koponyán feküdt egy átfuratlan, lekerekített végű agyarlemezke, mely haj dísz, fej viselet része lehetettjelevén, ugyanúgy, mint a kerámiák és eszközök kombinációi, hogy nem „közönséges" egyén temetkezéséről lehet szó. Lengyel Imre nagy valószínűséggel sorolja egyazon biológiai, rokonsági csoportba a 6 és 7. csoportosulásokban eltemetett személyeket. Régészetileg erre a kerámia-analizis utalt. Rendkívül fontos tény, hogy az a feltételezett kapcsolat, melyet a 46. leánytemetkezés kerámiája alapján tettünk fel a 46,36 és 50. temetkezések között, a vércsoport vizsgálatokkal is kimutatható volt! Ez a nők közötti kapcsolat csak vérrokonságinak fogható fel (2. temetőtérkép). A 6. és 7. csoportosulásoktól É-ra újabb négy női sír helyezkedik el egy sorban, 3 felnőtt nőé (67, 51, 74.) és egy leánygyermeké (63.). 3 fiúcsecsemő sírjait is megtaláljuk itt a felnőtteknél jóval kisebb mélységben: a 63. inf. IL leány közelében van az 52. csecsemő, az 51. nő közelében az 54. fiúcsecsemő, a 67. nő közelében a 64. fiúcsecsemő edénytemetkezése; a női vázak azonos irányúak és fekvésűek (1. temetőtérkép). Megemlítendő a sír-sor végén fekvő 74. női sír is. Az edények számában jelentkező rangsor itt is megfigyelhető (1. temetőtérkép). Az 52. csecsemő kivételével minden eltemetettnél van Butmir-edény, míg a gömbölyded pohár 3 női és az 52. csecsemősírból került felszínre. Másik közös vonása ezeknek a síroknak az ékszer/viseleti leletekben való rendkívüli gazdagsága (2. temetőtérkép): 2 Spondylus-karkötő van a 63. leánygyermeknél, de két karkötője van az 52. fiúcsecsemőnek is; 3 rézgyűrűt találunk a 74. nőnél, míg a 67. nőnél 80 rézgyöngyön kívül kagyló- és csigagyöngyöket. Mindenképpen szembetűnnek az egyes temetkezések közötti összefüggések! A laborvizsgálatok azt állapították meg nagy valószínűséggel, hogy az előző sírcsoportosulásban lévő 46, 36 és 50. csontvázak biológiai kapcsolatban állnak a 63, 54, 51 és 74. sírokban eltemetettekkel. Itt is főként nők közötti (illetve anya-gyermek) kapcsolatról, vérrokonságról lehet szó, 23