Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

Butmir-edényke a 8. fiúcsecsemő sírjából sem hiányzik. A fiúcsecsemőriéi meglévő edényfajták megvannak a két felnőttnél is. A kerámia mennyiségi és minőségi összetétele alapján valamilyen összefüggés tételezhető fel a csoportosulásban eltemetettek között. A 14. férfi temetkezése az egész sírcsoport legkiemelkedőbb eszközmellékletű sírja: ebben fordult elő az egész sírcsoport egyetlen nyéllyukas kőfejszéje egy kisebb kőékkel, 3 kőpengével, pengetöredékkel, obszidianpenge töredékével és csonttüvel. A női sírban egy kő-és egy obszidianpenge található, míg a fiúcsecsemőnél egy obszidianpenge került felszínre. A három sír eszközkészlete között is mutatkoznak hasonlóságok (2. temetőtérkép). A vércsoportvizsgálatok szerint a 8. fiúcsecsemő a 7. nő és a 14. férfi gyermeke lehet, ezt a megállapítást a régészeti analízis is bizonyítani látszik: a két felnőtt (házaspár) sírjaiban azonos számú edény van, az edényfajták részben egyezőek, de különbségek is vannak közöttük. Mint említettük, a 3. sírcsoportosulás felnőtt temetkezései sort alkotnak a 2. csoportosulás sírjaival. A 3. csoportosulás kerámiájában észlelhető tipológiai jellegek a 2. csoportosuláshoz kötik ezeket a sírokat, közös vonásuk az is, hogy a 2. csoportosulás legtöbb sírjában van Butmir-edény, akárcsak a 3. csoportosulás minden temetkezésében. A 27. női sír kétrészes edényke típusának két példánya fordult elő a 7. női sírban is. Ugyanakkor azonban a 2. csoportosulás három sírjában is meglévő csőtalpas tál a 3. csoportosulásból hiányzik. Míg a sírmélység adatok és a vércsoportvizsgálatok két biológiai egységet valószínűsítenek, addig a kerámiajellegek szorosabb kapcsolatokat, kisebb része különállást tételez fel. A 4. sírcsoportosulást a térképen a 49. női, a 12. és 13. leánygyermek, a 41. fiúcsecsemő és a 38. leánycsecsemő sírjai alkotják (1. temetőtérkép), ezek is szorosabb csoportosulást képeznek, a többi sírtól területileg is elkülönülve részét alkothatják a 2. és 3. csoportosulásokból álló sornak. A sírmélységek hasonlóak, kivételt képeznek a gyermeksírok; a gyermekeket itt is sokkal kisebb mélységben temették el, mint a felnőtteket. A 12. és 13. gyermekvázak iránya ÉNY-felé tér el kissé a főiránytól, egymáshoz való közelségük alapján kettős gyermektemetkezésről is szó lehet. A kerámia alapján ez a csoportosulás fiatalabb lehet az előzőknél. Az előzőkben már megfigyelt mennyiségi hierarchia, rangsor itt is jelentkezik az edények síronkénti számában (1. temetőtérkép). Feltűnő, hogy a 49. női sír háromrészes edénykéinek típusa megfelel a 38. leánycsecsemő hasonló edényének; utóbbi esetleg az anyja után kaphatta ezt a típusú edényt. Figyelemre méltó összefüggés az is, hogy a 38. és 41. csecsemők sírjaiban egyaránt előfordul a kisméretű kiöntőcsöves etetőedényke is: ebben az esetben két testvér kaphatott majdnem egyforma (és az egész sírcsoportban egyedülálló) típusú kerámiát. Nem kizárt, hogy a 49. nő két gyermekéről lehet szó. Mielőtt azonban feltevésekre építenénk újabb feltételezéseket, vizsgáljuk meg a laborvizsgálatok eredményeit. Ezek szerint a csoportosulásban eltemetettek egy biológiai csoportba tartozhatnak, az azonban nem eldöntött, hogy a 49. nő valóban szülői kapcsolatban áll-e a gyermekekkel, mint ahogy azt feltételeztük. A kerámia alapján a 4. csoportosulás fiatalabbnak tartható, mint a 3. E két csoportosulás környékén van néhány olyan temetkezés, mely egyik csoportosuláshoz sem áll közelebb, és jellegét tekintve is „különlegesnek" tartható (1-2. temetőtérkép), így a 10. sírban ellentétes irányban, szokatlanul erősen zsugorítva temettek el 21