Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

egy férfit kutyával együtt! Kerámiaanyaga rendkívül archaikus jellegű; Mindez összefüggésben lehet a csontváz ellentétes irányával és fektetésével. A 9. inf. II. korú leánygyermek temetkezése is távolabb fekszik minden csoportosulástól, mélysége hasonló az előzőkéhez. A vércsoportvizsgálatok szerint a 3. és 4. sírcsoportosulások a 9. leánygyermeken keresztül kapcsolódnak egymással biológiailag, úgy, hogy a 9. leány közvetlen biológiai kapcsolatban van a 3. csoportosulásban fekvő összes személlyel, és a 4. csoportosulásban található 12. leánygyermekkel. Mindezzel összefüggésben a következőkre utalnak a régészeti megfigyelések: a 9. leánynál lévő korsó jellegű háromrészes edény hasonló a 14. férfi korsójához; feltűnőek a 9. leány eszközmellékletei: 2 kőpenge, obszidiánpenge, dörzskő, külön fontosságú lelete pedig egy csont sarlófoglalat. Egy agyartöredék is tartozik a sírhoz, ez azonban nem átfúrt lemezcsüngő, vagy agyarcsüngő, ami általában a férfisírokat jellemzi. A 9. leány eszközeinek összetétele csak a 14. férfiével hozható összefüggésbe (2. temetőtérkép), és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a 9. leánynál is és a 14. férfi feleségének vélt 7. nőnél is egyformán jellemző a kőpenge-obszidiánpenge kombináció, akárcsak az előbb tárgyalt 10. férfisírban. A mellékletek alapján a 9. leány temetkezése közelebb áll a 3. csoportosuláshoz, mint a 4-hez. Az 5. sírcsoportosulást térkép szerint a 34. inf. II. leánygyermek, a 39. inf. II. leánygyermek, a 35. fiúcsecsemő és a 40. nő sírja alkotja. A sírmélységek most is hasonlóak egymáshoz, de a csecsemő itt is jóval magasabban fekszik, mint a többiek. A három női váz iránya É-felé tér el kissé a főiránytól, ebben hasonlóság van közöttük (1. temetőtérkép). A két leánygyermek sírjaiban a kerámia mennyiségét és összetételét, illetve típusainak előfordulását tekintve feltűnő egyezés tapasztalható, ezen az alapon ez a két személy valamilyen kapcsolatban állhat egymással; minthogy gyermekekről van szó, feltehetően most is két testvérhez mellékelhettek azonos számú, fajtájú és részben típusú edényeket! A tőlük távolabb lévő 40. női sír sem a kerámia összetételében, sem tipológiailag nem áll összefüggésben a csoportosulás többi temetkezésével (1. temetőtérkép). A temetőtérkép alapján feltételezett sírcsoportosulásba sorolja Lengyellmre, a 37. inf. II. fiúgyermek temetkezését is. Régészetileg ezt az támaszthatja alá, hogy a sírban lévő csőtalpas tálon kívül szintén 2 finomkerámia található, akárcsak a 34. és 39. leánygyermekeknél: a fiúgyermeknél azonban nem duplakónusos, hanem háromrészes edénykék vannak, ilyenek a csoportosulás más sírjából nem kerültek elő. Ennek alapján feltételezhető, hogy a fiúgyermek rokonsági kapcsolatai más irányba is mutathatnak - amennyiben erre a kerámia alapján lehet következtetni. A 6. sírcsoportosulásba az egymáshoz közelebb fekvő 16, 36 és 50. sírokat helyezzük, az egymás melletti 36 és 50. vázak azonos irányúak, a magasabban fekvő 16. váz D-felé kissé eltér a főiránytól. Az edények számában jelentkező rangsor itt is megfigyelhető (1. temetőtérkép); az egyetlen összefüggést a kerámiában abban látjuk, hogy két sírban is van csőtalpas tál, megemlítendő a 36. temetkezés Butmir-edénye, melynek felső részén négy mezőben elosztva egymással párhuzamosan futó besimított félkörökből besimított spirálok indulnak fölfelé (ZALAIGAÁL 1986, Abb. 2. 4: ugyanitt, illetve 1983-1984). A 36. sírban olyan gömbölyded pohártípus van, mint amilyen az előző csoportosulás 40. sírjában is előfordult, és az is közös vonása a két sírnak, hogy mindkettőben megtaláljuk a csőtalpas tál és Butmir-edény kombinációt a gömbölyded edényen kívül. A két sírban eltemetett 22