Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

A térkép alapján feltételezett csoportosulást Lengyel Imre leszűkítette vércsoport vizsgálatokkal a 24,25,28 és 31. temetkezésekre, nagy valószínűséggel megállapítva, hogy négy, egymással testvéri kapcsolatban lévő nőről lehet szó: régészetileg csak a temetőtérkép és esetleg az azonos eszközkészlet alapján lehetne összefüggést feltételezni közöttük. A térkép alapján ide sorolt többi eltemetett esetleg nem vérrokonsági kapcsolatban állhat valamelyik nővel. Megemlítendő, hogy a vércsoportvizsgálatokkal az azonos szülőpártól származó testvérek kapcsolata mutatható ki legjobban, minthogy ezek génállománya megegyező. A 2. sírcsoportosulásba a temetőtérkép alapján a 27. juv. nő és a 30. leánycsecsemő, a 17. férfi és a 18. fiúgyermek temetkezései tartoznak. A 30. leánycsecsemő oldalfekvése eltér a többiétől, bal oldalán zsugorított (1. tem. térk.). A kerámiavizsgálat szerint a 17. sírban 4, a 27-ben 3, a 18-ban 2 edény van, míg a 30. leány csecsemőnél már csak egy. Az edények síronkénti száma alapján lehetséges valamilyen rangsor az eltemetettek között. Eszközmellékleteivel a 17. férfisír emelkedik ki kőékkel és 2 kőpengével; a mellette fekvő inf. II. korú fiúgyermekhez már csak egy kőpengét mellékeltek dörzskővel, míg a 27. nőnél 3 kőpenge található. A laborvizsgálatok jelzik, hogy nemcsak ez a négy csontváz tartozhat nagy valószínűséggel egy biológiai csoportba, hanem az ezektől kissé távolabb fekvő 19. női váz is, sírmélység és az oldalfekvés hasonló a 17. és 18. temetkezésekéhez. Említésre méltó a sírban talált Butmir-edényke besimított díszítéssel; feltűnő, hogy a kisméretű Butmir-edényke az 1. és 2. csoportosulások között fekvő 26. fiúgyermeknél is előkerült, Butmir-edényekkel ezenkívül a 17. és 18. temetkezésekben is találkozunk. A régészeti adatok nem mondanak ellent annak a laborvizsgálati eredménynek, mely szerint a 17,18,27. és 30. csontvázak a 19-essel képeznek biológiai egységet. A laborvizsgálatok különleges szerepet tulajdonítanak a 26. sírban eltemetett egyénnek, illetve az ugyancsak a két csoportosulás közötti 21. női temetkezésnek, és a 6. temetkezés ismeretlen nemű csontvázának: a 6. és 26. sírban egyaránt 5-5 kőpenge található, és mindkét sír 2 edényt tartalmaz. A laborvizsgálatok nagy valószínűséggel feltételezik, hogy az 1. és 2. sírcsoportosulásokban eltemetett egyének közötti biológiai (genetikai, vérrokonsági) kapcsolat a 6. temetkezésben fekvő felnőtt közvetítésével áll fenn oly módon, hogy az 1. csoportosulás 25. női egyéne a 6. felnőttön keresztül kapcsolódik genetikailag a 2. csoportosulásban eltemetett 30. leánycsecsemőhöz; ugyanakkor annak is nagy a valószínűsége, hogy a 30. leánycsecsemő biológiai kapcsolatban állt a 18. fiúgyermekkel, és mindkét személy kötődik genetikailag a két csoportosulás között fekvő 21. és 26. személyekhez (1. temetőtérkép). A 3. sírcsoportosulásba 4 személy maradványai tartoznak három temetkezésből (1. temető térkép), ezek egymáshoz közelebb fekszenek, a többitől nagyobb távolságra: a 7. nő karján feküdt a 7a. újszülött, közelében található a 14. férfi temetkezés és a 8. fiúcsecsemő sírja. Noha a térkép szerint a két felnőtt sírja egy sorban van az előző csoportosulás temetkezéseivel, a nagy eltéréseket mutató sírmélységek alapján külön vizsgáljuk őket. Akárcsak az előző csoportosulásban, itt is lényegesen kisebb mélységben fekszik a csecsemő sírja, mint a felnőtteké. A csontvázak irányából annyi állapítható meg, hogy a két felnőttváz iránya É-felé kissé eltér a főiránytól. A kerámiát vizsgálva feltűnik, hogy mindkét felnőtthöz 3 edényt mellékeltek, közös mindkettőnél a Butmir-edény megléte is (1. temetőtérkép), sőt, a miniatűr 20