Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

használt az eltemetett személy; az ékszereknek vélt mellékletek olyan viseleti tárgyak lehettek, melyek elsősorban nem díszként szolgáltak, hanem jelezték vezetőjük közösségen belüli helyzetét, státusát stb. Ugyaígy a közösségen belül is meghatározott volt az, hogy valaki milyen viseleti darabokat, „ékszereket" hordhatott nemtől, életkortól, helyzettől, státustól függően. Ezeknek a terminusoknak a jelentésével külön kell foglalkoznunk, hiszen munkánk központi témáját ezeknek a vizsgálata, elemzése jelenti a továbbiakban is. Ezt a kérdést utoljára S. Nacev S komál taglalta. (1983), többek között Fried (1967) nyomán. Ezek szerint a státus terminus alatt az egyén másokhoz viszonyított helyzete (position) vagy rangja (rank) értendő. A sátust felismerhető attribútumok jelzik, mint pl. bizonyos tárgyak, vagy a viselkedésmód (NACEV SKOMAL 1983,15). A szerep (role) a státus gyakorlati oldala (activity counterpart of status) (FRIED 1967; NACEV SKOMAL 1983,16). A presztízs a státus ideológiai alkotórésze (ideological component of status), jelzi a hierarchián belül az egyénnek a többiekkel szemben elfoglalt helyzetét, és kapcsolatban áll a tekintéllyel. A tekintély (authority) képesség a közösség tagjai viselkedésének befolyásolására békeidőben, míg a hatalom (power) a közösséget fenyegető veszély esetében kerül a megfelelő képességekkel rendelkező személy kezébe (FRIED 1967, 29; NACEV SKOMAL 1983, 16). A sírmellékletek elemzése felveti a tulajdon kérdését is a neolitikus társadalomban. Az talán elemzéseink szempontjából is lényeges, hogy - Fried megfigyelései szerint - minden ismert etimológiai, néprajzi közösségben, társadalomban megvan az intézményesített egyéni (személyi) tulajdon, még az általános használati tárgyakban is; eddig még nem mutattak ki olyan közösségeket, melyeknek minden tagja azonos tárgyakkal, személyi tulajdonnal rendelkezne a közösségen belül, „a társadalmi mértékű teljes egyenlőség lehetetlen" (FRIED 1967, 27; NACEV SKOMAL 1983,17). Mindezeket csupán feltételezhetjük a neolitikus társadalomra, a temetők, sírcsoportok mikrostruktúra elemzése adhat választ arra, hogy ezek a feltevések milyen alappal rendelkezhetnek. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a mórágy-tűzkődombi temetőtérképen az egymástól világosan elkülönülő sírcsoportosulások hogyan keletkezhettek, milyen kapcsolatban állhatnak egymással. Ezekhez a vizsgálatokhoz felhasználjuk a csontvázak irányára, fekvésére, az esetleges „különleges" bánásra vonatkozó megfigyeléseket, a sírkerámia mennyiségi és minőségi jellemzőit, kombinációit, az eszköz- és ékszer/viseleti mellékletekből levonható következtetéseket. A régészeti-statisztikai eredmények kiértékelésére az antropológiai és a biokémiai analízis tükrében kerül sor. Az 1. sírcsoportosulás a sírcsoport DNY-i részén fekszik, a térkép alapján az 5. inf. korú leány, a 24,25,28 és 31. női, illetve a 29. férfisír tartozik ide; a temetkezések egy ívelt sort alkotó csoportosulásban helyezkednek el. Minden csontváz jobb oldalán zsugorított, irányuk NY-felé kissé eltér a főiránytól (1. temető térkép). A kisszámú edénymellékletből nem vonhatók le lényeges következtetések ebben a csoportosulásban. Az eszközmellékletekről annyi állapítható meg, hogy a 24. sírban 3 kőpenge, a 25, 28 és 5. sírokban egy-egy kőpenge található; a négy női sír kőpengével egymás mellett fekszik (2. temetőtérkép). 19