Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

egyének életében különböző hatásokra (betegségek, a táplálkozási szokások drasztikus megváltozása) olyan változások mehetnek végbe a szervezetben, melyek akadályt jelenthetnek a pontos életkor-meghatározások számára. Az antropológiai és laboratóriumi életkoradatok azonban a vizsgált esetek 90%-ban egyezőek, vagy hasonlóak egymáshoz; a nemek esetében az egyezés még nagyobb arányú (kb. 95%-os). Gondoljunk a többek által is elutasított C

14-módszerre, mely ma már minden problémája ellenére is nélkülözhetetlen az ősrégészet számára. Ugyanez a helyzet a biokémiával, melynek eredményei, adatai nélkül nem lehet előrelépni a temetőelemzések, őskori társadalomkutatások terén. Nemeskéri Jánossal egyetértve úgy véljük, hogy mind az antropológiai, mind a laboratóriumi nem-meghatározások külön-külön is elfogadhatóbb eredményeket adnak, mint a régészeti megfigyelések; szériák esetében az egyének nem-meghatározása akkor tekinthető valósnak, ha a meghatározásokat mindkét módszerrel egymástól függetlenül végzik el, és egymás eredményeit ellenőrzik (1972, 30). A következőkben temetőelemzési modellünket mutatjuk be a lengyeli-kultúra mórágy-tűzkődombi sírcsoportja alapján, ahonnan rendelkezünk mind az antropológiai, mind a biokémiai vizsgálati eredményekkel. 16