Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)
IL Mórágy-Tűzkődomb: egy temetőelemzési modell 1. A lelőhely topográfiai helyzete: A Szekszárdi-Dombság legdélibb nyúlványán található, ÉK-DNY-i irányban húzódó, kb. 40 ha. kiterjedésű Tűzkődombot (Kismórágy, Tolna megye, bonyhádi járás) D-i és K-i oldalán vízfolyás keríti, itt még a múlt század elején is mocsár védte a közepes lejtésű dombot. A domb É-i oldalán kapcsolódik a dombvonulathoz, innen volt a legjobban megközelíthető. A kedvező fekvés és az erdőtalaj mellett fontos volt a neolitikus betelepültség szempontjából a közeli Mórágyi-Rög is gránitjával. A lelőhelyen sötét színű foltok húzódnak, melyekből szántás után sok lengyeli cserép, eszköztöredék, állatcsont, patics kerül elő. Ezekről a foltokról korábban azt tételeztük fel, hogy telepfoltok (ZALAI-GAÁL 1982), csak az 1986 novemberében végzett légifotózás derítette ki, hogy a Tűzkődomb K-i szélén a foltok olyan körárokrendszert alkotnak, mint amilyenek a csehországi, morvaországi, szlovákiai, alsó-ausztriai, lengyeli lelőhelyek egy részén is előkerültek a légifotózások során. Az ásatásokról több előzetes cikkben is beszámoltunk eddig (ZALAI-GAÁL 1983-1984; 1986, 1; 1986, II), most csak a B-ásatási területen feltárt B!-sírcsoportot taglaljuk részletesebben, melyet 1986-ig teljes mértékben feltártunk (2-86. sírok); feltártuk azt, amit a mezőgazdasági művelés nem pusztított el az utóbbi két évtizedben. A sírok mélységei nem azonosak a neolitikus sírmélységekkel az azóta végbement eróziós, akkumulációs folyamatok miatt. A sírgödrök alakját, méreteit sok esetben nem tudtuk megfigyelni; megemlítendő, hogy Aszódon is csak a sírok 35-40%-ánál észlelték a sírgödröt, „...a humuszréteg vastagsága miatt csak a 80-90 cm-nél mélyebb sírok hatoltak az altalajba, ahol körvonaluk kirajzolódik" (KALICZ 1985,11, 33). Mórágy-Tűzkődombon a humuszréteg gyakran a 300 cm vastagságot is elérte. Ezzel összefüggésben lényegesek J. Schalich megfigyelései a löszvidékek talajváltozási folyamataira a niedermerzi temető alapján. Ezeknek a folyamatoknak a menetét itt nem részletezzük, lényeg az, hogy a neolitikumot követő időszakban a neolitikumban kiásott, majd visszatemetett sírok körvonalai alig figyelhetők meg, mivel ezek is részesei voltak a neolitikum óta tartó általános talajváltozási folyamatnak. Ez a folyamat a sírok betemetése után tovább folytatódott, így a sírgödrök széle, alja az idők folyamán teljesen egybeolvadt a környező talajjal, „eltűnt", nehezen észlelhető (1983, 48-53). Ugyanerre a következtetésre jutott V. Nemejcová-Pavuková is a svodini temetőben (1986,1, 146). 2. A B-,-sírcsoport kronológiai helyzete: A kérdéssel korábban már részletesen foglalkoztunk (ZALAI-GAÁL 1983-1984; 1985; 1986), a sírkerámia alapján megállapítható, hogy a sírcsoportba a lengyeli-kultúra korai szakaszának átmeneti periódusától kezdve temetkeztek a késői periódus végéig. Megemlítendő a B r sírcsoport közelében 1986-ban előkerült, eddig csak kis részében feltárt B 2-sírcsoport is, mely az előzőnél korábbi, a lengyeli-kultúra korai szakaszának kezdetéről, korai fázisából származik. A B 2-sírcsoport egyik temetkezése fölött közvetlenül a tiszaikultúra edénytöredéke került elő, mint egyetlen olyan importdarab, mely nem szórványlelet. 2 17
