Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

legkiemelkedőbb temetőpublikáció az európai neolitikumból; itt is az kifogásolható, hogy a csontvázak nemét, életkorát nem állapították meg biokémiai vizsgálatokkal, hiszen itt is, akárcsak Elslooban, a legtöbb esetben csak a csontváz „lenyomata", szilánkok maradtak meg a sírokban. A „modern" temetőelemző módszerek modelljének tekinthető S. NacevSkomal disszertációja, melyben a magyarországi neolitikum és rézkor temetőinek elemzésén keresztül vizsgálja a kor társadalmi problémáit L. R. Binford nyomán haladva (1983); megállapításaival ugyancsak a későbbiekben foglalkozunk részletesebben. A matematikai-statisztikai módszerek lehetőségeit legutóbb C. R. Orton és F. R. Hodson vizsgálta meg (1981), többek között Randsborg (1974), Shennan (1975) és Tainter (1975; 1978) vonatkozásában. Míg a számítógépes módszerek, a különböző matematikai-statisztikai temetőelemzések Közép-Európára nézve is főként angolszász, leginkább amerikai kutatók kezdeményezései, és inkább ethnológiai, mint konkrét neolitikus anyagon alapulnak, addig az európai ősrégészek többsége saját temetőkből, leletanyagból kiindulva analizál, előnyben részesítve a „hagyományos" módszereket. Ezek közül megemlítendők Bognár-Kutzián Ida elemzései a neolitikus és rézkori temetkezésekkel, temetőkkel összefüggésben (1963; 1972), Trogmayer Ottó vizsgálatai a Körös-kultúra temetkezései alapján a DK-európai koraneolitikummal kapcsolatban (1969), Patay Pál széles körű kutatásai a rézkori társadalomra nézve (1983: ugyanitt a részletes szakirodalom is). Korek József a biokémiai adatok alapján végzett palaeodemográfiai kutatásokat a badeni-kultúra temetőiben vizsgálva a társadalom szerkezetének problémáit is (1984). Ugyancsak minden „bonyolultabb" matematikai módszer nélkül analizálja Nevizánszky Gábor a lengyeli-, tiszapolgári-, bodrogkeresztúri-és badeni-kultúra temetőit leíró és összefoglaló jellegű munkáiban (1984; 1985,1; 1985,11), nagyobb teret hagyva az „emberi tényezőknek", mint ahogy az a cseh és morva számítógépes iskola követőinél szokásos (NEUSTUPNY 1973). A magyarországi neolitikum szociálarchaeológiai viszonyainak kutatása szempontjából különösen fontosak Korek József összefoglaló és kiértékelő jellegű vizsgálatai a tiszai-kultúra temetőiben (1973), illetve Kalicz Nándor aszódi publikációi, melyek közül kiemelkedik a legutóbbi (1985,11: a részletes szakirodalommal) két sírcsoport részletes közlésével, kiértékelésével. Az aszódi temetőnek nagy fontosságát a módszeresen feltárt és dokumentált nagyszámú síron kívül az adja, hogy az összes csontvázon elvégezték mind az antropológiai, mind a biokémiai nem- és életkor meghatározásokat. Végezetül a számítógépes temetőelemzési módszerek egy mintapéldányáról, J. Bújna matematikai módszeréről (1982) annyi mondható el (mely szintén E. Neustupny nyomán készült, és melyben a kárpát-medencei kelta temetőkben folytat társadalomkutatásokat), hogy kétséges, hogy egy ilyen módszer más tudományágak (antropológia, biokémia) segítsége nélkül eredményes lehet-e a valóságot megközelítő modell megalkotására. Temetőelemzési módszerem átmenetet képez a hagyományos és a matematikai-statisztikai módszerek között. A kombinációs leletkatalógusnak egy olyan továbbfejlesztett változatát alkalmazom, melyben a sírokat abban a sorrendbe 14