Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14. (Szekszárd, 1988)

(1975). Ha neolitikus elemzéseink során ilyen irányú megállapításokat tehetünk, elértük célunkat. J. Lichardus szerint egy temető elemzésének eredményessége a mellékletek és viseleti tárgyak kombinációs táblázatának elkészítésében rejlik. Kombinációs statisztikai analízishez azok a sírok felelnek meg, melyekben kettőnél több lelettípus található, és melyek kombinációja több esetben is előfordul (1976, 16). Ez a módszer azonban - amint láttuk - a „fém-kori" temetők elemzése során született meg; a kézi készítésű neolitikus kerámia esetében problémák adódhatnak az egyes edénytípusok meghatározásánál, amint azt Mórágy-Tűzkődomb és Zengővárkony esetében is tapasztalni fogjuk. A kerámiákat egységes rendszerben kell elhelyezni ahhoz, hogy kombinációs statisztikai módszerrel kiértékelhetők legyenek. így különítette el Lichardus a rösseni temető sírcsoportjait. Azonban megbízható stratigráfiai megfigyelések nélkül nem biztos, hogy a sírcsoportok valóban elkülönülnek egymástól, a temetkezési szokásokra vonatkozó adatokkal ellenőrizendő, hogy az ilyen, temetőn belüli csoportosulások nem valamilyen társadalmi rétegződés útján jöttek-e létre (LICHARDUS 1976, 16). M. Primas a Magyarországtól Dél-Németországig terjedő terület „későaeneolitikus" és korabronzkori temetkezések elemzése alapján kísérli meg a nemek meghatározását, a mellékleteket a társadalmi rétegződés jeleként értelmezve (1977,96); egyetérthetünk vele abban, hogy a mellékletek összetételét elsősorban a közösségen belüli hierarchia határozhatta meg. P. Van De Velde az elslooi vonaldíszes kerámiás temető „neomarxista interpretációs igényű" analíziséből von le olyan következtetéseket, melyek, akárcsak módszerének több más vonása, több oldalról is kritizálhatok. Taxonómiai és klaszszifíkációs statisztikai-matematikai módszeréhez 64 jelleget választ ki, melyek a temetkezési szokásokra, a kerámiára, eszközfajtákra és -típusokra vonatkoznak (1979,1; 1979,11). Megállapításaival később foglalkozunk. Bírálói közül M. DohrnIhmig úgy véli, hogy Velde analitikai módszere más temetőkre nem alkalmazható (1983,100). M. K. H. Eggert azt kifogásolja, hogy Velde a férfisírokat azon a „hagyományos" kutatási felfogáson alapulva választja ki, mely szerint a nyílhegyek és kőfejszék jellegzetes férfimellékletek (1979, 49); később több példát is bemutatunk, mely Eggertet igazolja. Legtalálóbb azonban A. Häusler kritikája, mely szerint Velde kísérlete egy neolitikus temető „szociálarchaeológiai" igényű vizsgálatára azon bukik meg, hogy a kiválasztott temető, Elsloo, egyszerűen nem felel meg erre a célra: sok a hamvasztásos sír, és még a csontvázas sírok esetében sem állapítható meg a csontvázak neme és biológiai kora; Velde régészeti következtetései nem ellenőrizhetők természettudományos módszerekkel (1979, 52). Kifogásolható, hogy Velde csak a mellékletekre és kombinációikra támaszkodik csupán, ez akkor lenne eredményes, ha következtetéseit antropológiai és/vagy biokémiai adatok is alátámasztanák. Leletkatalógus és kombinációs táblázatok segítségével elemzi a közép- és nyeurópai neolitikus temetőket O. Höckmann (1982), következtetéseivel közelebbről az egyes temetők vizsgálatakor foglalkozunk. „Hagyományos", interdiszciplináris, matematikai-statisztikai módszereket egyaránt felhasznál M. Dohrn-Ihmiga. niedermerzi neolitikus temető elemzésénél, többek között részletesen foglalkozik a temető „szociológiájával", a nemek megállapításának problémájával a sírleletek alapján, az eltemetettek társadalmi helyzetével, a specializácioval, a csoportok közötti kapcsolatokkal (1983). Munkája az egyik 13