Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)
Várady Zoltán: A bátai sírkő és epigráfiai összefüggései
A pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy a „dominus Paulus de Bata" kifejezésnek két megoldása lehetséges. Egyik, ha az utolsó szót családnévként fogjuk fel: Bátai Pál úr. Másik, ha helynévként: a bátai Pál úr. Ez nem lényegi különbség, hiszen gyakran vált egy-egy helynév családnévvé. A kő feliratának utolsó részében a halál időpontjának pontosítását látjuk. A középkori sírköveken gyakori, hogy az évszámot nem a latin nevű hónap és nap feltüntetése követi, hanem az egyházi naptár szerinti megjelölés. Itt a feria quinta kifejezést olvashatjuk, ami csütörtöknek felel meg (9). De eligazítást kapunk a hónapra és a nap sorszámára vonatkozólag is. Mivel az év vasárnapjait a misekezdetek (introitus missae) szerintjelölték meg, ezek biztos támpontot adnak. AReminiscere misekezdettel jelzett nap a húsvét előtti 5. vasárnap, vagy a 6. vasárnap (Invocavit) utáni szerda volt (10). Mivel a húsvét időpontja évenként változó, a fent említett napok természetesen a változások függvényei. A sírkövön jelölt esztendőben a Reminiscere vasárnap (Dominica Reminiscere) február 22-ére esett, tehát az ezt megelőző csütörtökön (feria quinta) február 19-én hunyt el a feliraton feltüntetett személy (11). A szövegből már csak egy betűt nem értelmeztünk, ez a rövidített „dominus" előtti „v", amely mind ez ideig elkerülte a szövegközlők figyelmét. Világos, hogy egy jelzővel van dolgunk, melyet ez a betűrövidítés jelöl. A Capelli-féle rövidítésszótárban felsorolt szavak közül, melyeket a „v" jelölhet, ebben az esetben csak egy szó jöhet számításba: venerabilis (tiszteletre méltó, tisztelendő) (12). A feloldást ennek megfelelően adtam meg. Csaknem száz évvel később Gergellaki Bertalan sírkövén olvashatjuk ezt a szót teljesen kiírva, aki szintén egyházi személy volt (13). A szöveg jelentése tehát a következő: az Úr 1377. esztendejében elhunyt a tiszteletre méltó bátai Pál úr a Reminiscere vasárnap előtti csütörtökön (február 19-én). A sírkő felirattípusa fokozatos átalakulással fejlődik a Karoling-korszak írásreformja után kialakult, római mintát követő capitalis formából a XIII. században. Hazánkban is ez a jellemző az Árpád-korszak végéig, II. András aranybulláján már a gótikus maiusculát látjuk (15). (II. tábla 1.) A betűk változását általában a pénzeken, pecséteken lehet jól megfigyelni, nagyjából ezeket a változásokat tapasztaljuk kisebb-nagyobb fáziskéséssel a kőfeliratok esetében is. A fémtárgyakon a tárgyalt betűtípus szívósnak bizonyul, megéri a reneszánsz korszakot is, sőt Mátyás 16 pecsétjéből mindössze négynél található reneszánsz capitalis felirat (16). Nagy királyunk aranygarasát szintén gótikus maiuscula díszíti (17). (II. tábla 2). A kőanyagot tekintve egy szép átmeneti forma után nyomon követhetjük a típust a XV. századig. A XIII. századi capitalis formából a gótikus maiuscula irányába történő fejlődést mutatja Regensburgi János sírkövének töredékes felirata a Domonkos kolostorból. (III. tábla 1.) A követ a Regensburggal fennálló szoros kereskedelmi kapcsolat idejére, a XIII. század végére keltezi a szak9. Szentpétery I.: Oklevéltani naptár, MTA 1912. 13. 10. Szentpétery I.: i.m. 53. 11. Szentpétery I.: i.m. 72-73. 8. naptár. 12. CapelliA.: Dizionario di abbreviature latine ed italiane, Milano 1912. 383. - „v" jelölheti a következőket: vale (levélben), vir, virgo, ugutio, vester, vixit, venerabilis. 13. Vernei-KronbergerE. : Magyar középkori síremlékek, Bp. 1939.18. tábla., Horváth E. : II Rinascimento in Ungheria, Roma 1939. XXXVII. tábla 43. 14. Kloos R. M. .i.m. 129-133. 15. Magyarország története képekben, Bp. 1973. 51. 5. kép. 16. Kumorovitz B. L.: Mátyás király pecsétéi, Bp. 1932. Kny. Turul XLVI.k.7-8. 17. B. Sey K-Gedai I.: Münzen und Medaillen, Bp. 1973. 38-39. - előlapján valószínűleg sajtóhiba MAThIS, helyesen MAThlE. 107
