Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Zalai-Gaál István: Neolitikus koponyakultusz és emberáldozat leletek Tolna megyéből

21 ellen szólnak viszont a sírmellékletek. Bodrogkeresztúron a középső rézkori temető 3. és 44. sírjában voltak koponyák. A3, sírból izolált emberi koponya került elő melléklettel, a 44. sírban pedig három koponya volt egy csoportban (220). A 6. és 19. sírokból emberi alsó állkapocs került elő (221). A jászladányi 22. sírt résztemetkezésnek tartja BOGNÁR-KUTZIÁN Ida, ebben egy koponya volt néhány kézcsonttal, a leletben a tiszapolgár-basatanyai 71. sír közeli, de nem exakt párhuzamát látja (222). Koponyatemetkezésnek tekinthetjük a bodrogkeresztúri kultúra Marosgezsei (Gheja) sírját, melyben egy emberi koponya négy töredéke és néhány edény feküdt (223). A bodrogkeresztúri kultúrával időben párhuzamos a dunántúli középső rézkori balatoni csoport, melynek Keszthely-Fenékpuszta-i lelőhelyén (III. fázis) KALICZ Nándor tárta fel egy nagyméretű épület maradványait, amelyben öt boltozatos kemence is volt (224). Két kemence mellett megpörkölődött emberi koponyák feküdtek, amik KALICZ Nándor szerint az ősök koponyakultuszával is kapcsolatba hozhatók (225). A koponyák a falépítményről függhettek alá, a leletkörülmények is azt jelzik, hogy valamilyen kultikus rendeltetésű építménnyel állunk szemben (226). A jordansmühli kultúrában Wulfenben találták meg egy fiatal ember koponyáját, mely egy 175 cm mély, ládaszerűen kialakított gödörben feküdt (227). A kárpát-medencei későrézkorból, a badeni kultúrából is sok adattal rendelkezünk. A budakalászi temetőben a 78. számú kettős sírban a csontváz mellett különálló gyermekkoponya feküdt (228). A Szentes-Nagyhegy-i badeni temetőre éppen a „különleges" koponyatemetkezések miatt hívta fel a figyelmet BANNER János (229). A tíz sírból álló temető 2. sírjában négy izolált koponya helyezkedett el négyszögben elrendezve, 2 m mélységben: a négyszög minden sarkán állt egy koponya (230). A3, sírban egyetlen koponya volt 120 cm mélységben (231). BANNER a koponyatemetkezések vizsgálatánál M. EBÉRT (232), és O. MENGHIN (233) összeállításaira hivatkozik, megemlítve, hogy ez a szokás „Bretagnetól Japánig elterjedt" (234). A szentes-nagyhegyihez hasonló lelet került elő Predmericeben: rézkori leletek között jobboldalán zsugorított csontváz lábai mögött kis korsó állt, feje mögött amfora-típusú edény, mely körül, négyszög sarkain elrendezve négy emberi koponya állt alsó állkapoccsal együtt, egyazon irányban néző arcrésszel, ellentétesen a csontváz koponyájával (235). Szintén ezekhez hasonló a Loebersdorf-i badeni sírlelet. A nyugat-keleti irányú, zsugorított, baloldalán fekvő csontváz lábainál öt gyermekkoponya feküdt észak-déli irányban (236). Sírmellékletek is voltak: kis korsó, további négy edény, töredékei, állatfog-nyaklánc, kőnyílhegyek, réznyakperec és 220. Bognár-Kutzián, 1963, 427. 221. Bognár-Kutzián, 1963, 427. 222. Bognár-Kutzián, 1963, 425. 223. Vlassa, 1964, 351-353. 224. Kalicz, 1969, 83-90., 1974, 75-96 225. Kalicz, 1969, 83-90., 1974, 75-96 226. Kalicz, 1969, 83-90, 1974, 75-96 227. Fischer, 1956, 28. 228. Banner, 1956, 206. 229. Banner, 1956, 187. 230. Banner, 1956, 90. 231. Banner, 1956, 90. 232. Ebeit, 1929. 233. Menghin, 1931. 234. Banner, 1956, 206. 235. Domeeka, 1923, 339. 236. Willvonseder, 1937, 15. 23